Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Für Lajos: A csákvári uradalom állatállománya, 1920—1944. I. rész
A mérleg nyelvét vitathatatlanul az állatállomány egyik legnagyobb létszámú ágazata, a tehenészet játszotta. A háborút megelőző tíz évben — amint ezt az adatok mutatják —, amikor a tehenészet évi mérlege jelentősebb aktívummal zárult, akkor az állattenyésztés együttesen és némi nyereséggel tudta lezárni az évet (1933-ban és 1937-ben). Mindezt még élesebb fénybe emelik a háborús évek alatt megugrott jövedelmezőségi mutatók. Minthogy az igaerő ráfizetési foka és a sertésállomány bevételi többlete (a kivételesen magas 1940. évit nem számítva) a korábbi évek szintjét nemigen haladta meg, a viharos tempóban növekvő nyereség szinte kizárólag a tehenészet megugrott aktívumával magyarázható. Az uradalmon túlmutató tanulságként megkockáztatható annak megfogalmazása, hogy az agrárfejlődés adott fokán nemcsak a gazdálkodás-állattartás jellege, bel- vagy külterjes volta, hanem az állattenyésztés jövedelmezőségének, rentabilitásának a kulcskérdése is a szarvasmarha-tenyésztés mikéntjén állt vágy bukott. A tanulmányunk elején föltett kérdéseket illetően állománytörténeti fejtegetéseink arra mutatnak, hogy az uradalom házi kezelésű gazdaságaiban kedvezőtlen, az országrészre, kis- és nagyüzemre kiterjedő folyamatoknál is mindenképpen kedvezőtlenebb jelenségek tapasztalhatók. Ezt mutatták mind az állománysűrűségre, mind pedig annak el- és megoszlási arányára vonatkozó elemzéseink, mint ahogyan erre látszik utalni a sokkal inkább veszteséges, semmint nyereséges jövedelmi mérleg is. Mindebből következően kézenfekvő az a konklúzió, hogy a látszólag kivételes helyzetet biztosító nagyüzemi termelés nem annyira előnyként, sokkal inkáb hátrányként nehezedett a csákvári uradalom állattenyésztésére. Ilyen módon indokoltnak látszik annak föltevése is, hogy az állattenyésztési ágazat országos méretű stagnálásában nem a nagyüzeminél kétségkívül rosszabb felszereltségü nagytömegű paraszti kisüzem elmaradottabbnak mondott termelése játszott szerepet.Ha a stagnálásban az üzemstruktúrának, üzemkategóriának egyáltalán tulajdonítható valamilyen kismértékű szerep, az akkor sem a korabeli agrártermelésben résztvevő nagyszámú paraszti kisüzemeket, hanem — mint uradalmunk példája mutatja — sokkal inkább a nagyüzemeket látszik terhelni. Azokat a tőkés nagyüzemeket, amelyekben az állattenyésztés az első világháború előtti saját szintjükhöz mérten is most, a Horthy-rendszer negyedszázadában, a korábbinál sokkal mélyebbre hanyatlott.
