Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Surányi Béla: A lapály szarvasmarha fajta a két világháború közötti időszak szarvasmarhatenyésztésében
Tárcsán 12 db, Keresztespusztán 40 db, Tésényben 7 db a holland tehenek száma. Csak a keresztespusztaiak tejtermelése múlta fölül a 3000 kg-t. 1927/28-tól megindult a margitmajori tehenészet ellenőrzése is. 6. táblázat Egyes tehenészetek tejhozama, 1927J28. Tehenészet neve Tehén db Tejtermelés kg Tejzsír % Tárcsa 64 5073 3,63 Keresztespuszta « 37 5619 2,92 Tésény 22 2580 3,38 Margitmajor 11 3561 3,33 E tehenészetek összlétszámából a fajtatiszta lapály tehenek száma 5—15 db között mozgott. Zömében lapályvérségű állományról volt szó. Az 1930-as évektől fokozatosan apadt a marhák száma és csökkent termelésük is. 1930/3l-ben még 46 db holland marha átlagosan 5184 kg tejet adott, 1932/33-ra már csak 7 db volt a fajtatiszta tehenek száma, s termelésük alig haladta meg a 4000 kg-t. Az évtized közepére 2 db holland tehenet tartottak nyílván. A legnagyobb lapályállomány Keresztespusztán volt, de ez is beolvadt a pirostarka fajtába. 1937-ben Mándy Sándor a tárcsái és keresztespusztai teheneket átvitte Simongára (Nagyatád mellett), de a tehenészet a továbbiakban nem szerepel a somogyi egyesületek jelentéseiben. Beolvadt, jó tejtermelő tulajdonságainak átadásával hozzájárult a magyar pirostarka tejelékenységének javításához. Baranyában 1927/28-ban a 26 legjobb tehén közül 13 db a keresztespusztai holland tehenek közül került ki. 52 Az első helyen szereplő „Dóra 37" nevű holland tehén 358 nap alatt 9371 kg tejet adott, viszont a zsírtartalom alig haladta meg a 3,0%-t. Érdekes összehasonlítani a 100 kg élősúlyra vetített tejtermelést a"Z egyes fajták között: holland lapály 845,2 kg, szimentáli 627,3 kg, magyar pirostarka 581,1 kg. Jelentős előny mutatkozik a lapályfajta javára. Ez megmutatkozik az abszolút tejmennyiségnél is. Míg a holland lapály átlagosan 4936 kg tejet adott, addig a pirostarka csak 3301 kg-t, de ez utóbbi létszáma többszöröse volt a hollandénak. Az ellenőrzött tehenészetekben a takarmányadagokat az akkor érvényes szabványok szerint állították össze. Szembetűnő az egy tehénre jutó napi abrakfelhasználás, amely meghaladja a 4,0 kg-t, mindez magasnak tekinthető az akkori körülmények között. A megyéből 1929-ig 13 db tehén került az országos elit törzskönyvbe, ezekből 3 db telivér volt és Mándy Sándor keresztespusztai állományába tartozott. A holland fajtára itt nem volt hízelgő a vélemény, miszerint a tejhozam növekedésével csökkent a vemhesülés, így a borjazás aránya. A magas tejhozam fogékonnyá tette az állatokat a fertőző betegségek iránt, minthogy nagy volt a szervezet megterhelése, egyúttal a kifinomult tartási és takarmányozási viszonyok nem honosodtak meg és az állategészségügy sem állt helyzete magaslatán. 52 PAVLICSEK A. 1929. Kt 1713—1716.
