Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Mártha Zsuzsanna: A pulyka rövid természetrajza és hagyományos tenyésztése Magyarországon

bronzpulyka-tenyésztő közül többen állataikat nem tudván előnyösen értékesíteni, abbahagyták a tenyésztést.

38 A rézpulyka Boszniában és Szerbiában terjedt el, nálunk elsősorban DélMagyarországon szórványosan tenyésztették. A századforduló idején Bosznia és a vele szomszédos területek nagy mennyiségű parlagi rézpulykát exportáltak. Legbecsesebb tulajdonsága az edzettsége, igénytelensége, a betegségekkel szembeni ellenállóképessége, csibéinek gyors fejlődése. Tartása kevés gondot okozott, húsa ízletes. Ha tojást látott, az év bármely szakában költött, csibéit teljes kifejlődésükig vezette. A kakas tollazata a begynél sötét rézvörös színű, szárnyfedő- és faroktollai fehérek, a tojó világosabb. Lába rózsaszínű, bőre fehér. Hreblay javasolta, hogy minden vidéken az ottani pulykafajták hagyandók meg, mert ezek ott díszlenek a legjobban, ahol kialakultak.

39

Ugyancsak gyakorlati tanács az is, hogy általános tenyésztésre azok a fajták a legajánlatosabbak, amelyeket leginkább keresnek.

40 * Fényes Elek 1842-ben írta, hogy a horvát vármegyékben és a déli végvidékeken lúd és kacsa helyett ,,a' póka tenyésztés van nagyobb divatban".

41 Galgóczi Károly 1855-ben feljegyezte, hogy „Pulykát a tul a dunai részen keveset nevelnek, főkép csak az uraságoknál s mesterembereknél sat. levén azok tartása szokásban: valamint egyebütt is a hegyes vidékeken nem találja az meg hazáját: hanem annál többet nevelnek a homokos síkságokon, különösen kint a tanyákon az alföldi tanyás gazdaságok körül, hol a kint lakó tanyás kertészek és földes gazdák közt feles levén a baromfi tenyésztés, sokszor a jó kertész százával adja be őszszel a pulykát a gazdának".

42 A századforduló idején a Duna-Tisza közén, Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Nagykőrös, Püspökladány környékén és Bács-Bodrog vármegye területén tenyésztettek sok pulykát, míg a Dunántúlon Tolnában és Baranyában volt a pulykatenyésztésjelentős. Az országban majdnem mindenütt lehetett gazdaságosan pulykát tartani, ahol szabad kifutó rendelkezésre állt. A jövedelmező pulykatartásnak a korlátlan kiterjedésű, rovarokban gazdag mező volt az igazi terepe. Ilyen helyen a pulyka olcsón nagy tömegű, ízletes húst szolgáltatott. Az Alföld tanyavilágát valamikor Európa egyik pulykában leggazdagabb vidékének ismerték. A német szakirodalom is számon tartotta a kiterjedt magyarországi pulykatenyésztést, de hozzáfűzte, hogy Kelet-Szlavóniában, az egykori katonai határőrvidéken, Szerbiában és más dunai országokban szintén jelentős számban tenyésztenek pulykát.

43 Az ország melegebb klímájú déli részén jobban terjedt el a pulykatenyésztés, mint a hűvösebb éghajlatú Felvidéken. A házi szükségletnek megfelelő mennyiség38 i. r. 1905. 1918. K 39 HREBLAY E. 1907. 119. 40 PARTHAY G. 1890. 31. 41 FÉNYES E. 1842. 182. 42 GALGÓCZI K. 1855. 359. 43 DÜRIGEN, B. 1923. 332—333.