Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Mártha Zsuzsanna: A pulyka rövid természetrajza és hagyományos tenyésztése Magyarországon

ben ellenben a két világháború közötti években is mindenütt sikerrel tenyésztették, bár az alföldi vidékeken volt ez a leggazdaságosabb. A Duna-Tisza közi, valamint a tiszántúli megyék népe előszeretettel foglalkozott pulykatenyésztéssel, még a legkisebb udvaron is tartottak néhány példányt, ezeket a homokos gyepeken és az akácosokban legeltették. A táj és a pulykatartás viszonyáról Hreblay így írt: „Az alföldi rónák, a futóhomokos területek, melyeken ma már a fű gyökeret vert s itt-ott akáczfaerdők nőnek, a pulykának kitűnő tenyészhelyül szolgálnak s kívánatos, hogy a jövőben még inkább azzá váljanak".

44 Az alföldi tanyás gazdaságokban a pulyka tavasszal a tanyát körülvevő gyepen, a lucerna- és a répatáblán, nyáron a tarlón, majd ősszel a helyben olcsó kukoricán szinte ingyen nőtt fel; a tanyarendszer olcsóvá tette a pulykatenyésztést. A dunántúli apró falvak kisgazdaságaiban mindig is kevesebb volt a pulyka. * A pulykatenyésztés hazai elterjedtségéről egy évszázad óta vannak számszerű adataink. Állatszámlálás keretében nálunk 1884-ben írták össze először a baromfiállományt. Ez szeptember havában fajok szerint történt. Az összeírás nem terjedt ki Horvát- és Szlavónországokra, hanem csak az anyaországra. Az adatközlő kiadványban olvasható, hogy „a dolog természeténél fogva az ily számbavétel nem lehet egészen pontos, de valószínűleg mégis megközelíti a valóságot".

45 A I. számú táblázatból kitűnik, hogy az országos baromfiállománynak kereken 86%-a volt 1884-ben a parasztság tulajdonában. Különösen a tyúknál és a lúdnál szembetűnő a parasztbirtok túlsúlya, míg kacsából, galambból és kivált pulykából valamivel nagyobb százalék esett a közép- és nagybirtokra. Az 1895. évi november havi állapotot feltáró, következő felvétel alkalmával már csak fajok szerinti részletezés nélkül írták össze a baromfit.

46 A két felvétel között az is eltérés volt, hogy az 1884. évi szeptemberi felvétel nemcsak a tenyészbaromfira, hanem az évi költés nagyobb részére is vonatkozott. Ez szeptember hónapban még reálisnak tűnik, míg az év november hónapjára, amikor az 1895. évi felvétel történt, többnyire csak a tenyészbaromfi maradt meg, az évi szaporulat jelentős részét pedig már piacra vitték vagy házilag elfogyasztották. A két felvétel adataiból tehát csak a tenyészállományokat helyes számszerűen egybevetni. 1884-ben az összes baromfiak tenyész állománya 11,6 millió, ebből a pulyka 0,2 millió, azaz nem egészen 2% volt. Feltételezve, hogy a két összeírás ideje között eltelt 11 év alatt a pulykára eső hányad alig változhatott, az 1895. évi pulykaállomány az akkori kereken 25 milliós összes baromfiállománynak ugyancsak 2%-ára, azaz mintegy 500 ezerre tehető. A pulykatenyésztésnek az 1914—1918. évi világháborút megelőző hazai elterjedtségére nemcsak a hivatalos statisztikai öszeírások adataiból, hanem más korabeli forrásokból is lehet következtetni. Rodiczky Jenő 1902-ben közli, hogy kiktől vásárolt az állam nemes baromfit. A felsorolt 235 tenyésztő közül 25-től (11%) az 44 HREBLAY E. 1907. 9. 45 Közgazdasági és statisztikai évkönyv. 1887. 198. 46 A Magyar Korona Országainak mezőgazdasági statisztikája. Negyedik kötet. 1900. 71.*