Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Mártha Zsuzsanna: A pulyka rövid természetrajza és hagyományos tenyésztése Magyarországon
A Baromfitenyésztők Országos Egyesülete 1913-ban megjelentette a Magyarországon tenyésztett baromfifajták jellegleírását (standardjét). A pulykafajták közül ebben csak a bronzpulyka, a fekete és a fehér pulyka leírása olvasható. 23 Báldy Bálint szerint a hazai pulykafajták 1960 előtt a következők voltak: 1. magyar pulyka, 2. bronzpulyka, 3. mexikói fehér pulyka, 4. fekete pulyka és 5. rézpulyka. 24 Az európai parlagi pulykákat az igénytelenség jellemzi, kontinensünk jóformán minden országának kialakult a maga pulykafajtája. Nálunk a fehér és a fekete pulyka a török hódoltság kezdetén terjedt el a Duna-Tisza közén és a Dunántúl déli részein. A századfordulón a fehér, a fekete és a bronzszínű pulyka volt a Magyarországon leginkább tenyésztett fajta. Közülük a fehér és fekete pulyka keresztezéséből számtalan kevert színű típus származott. Utóbb ezek testnagyságban, edzettségben stb-ben nagymértékben egyformák lettek. Húsuk — Tormay Béla szerint — a bronzpulykáénál finomabb volt, kevésbé rostos. 25 A tiszavidéki pulykák testesebbek, súlyosabbak voltak a dunamentieknél. Az eredeti alföldi pulykák pedig a külterjes viszonyok, a rideg tartás és a beltenyésztés folytán — mint Csukás írja — apróbb testűek lettek. A fehér színváltozat lassan kiszorította a feketét. Századunk első harmadában a hazai fehér pulykát olykor a nagyobb testű mexikói, illetve virginiainak is nevezett fehér pulykával keresztezték. 26 A fehér pulyka hófehér tollazata a nász idején kissé ezüstös zománcot kap, csőre, lába csont-, rózsa- vagy hússzínű. A körmök színe fehér. Szeme sötét mogyorószínű, a fej, az arc, az áll- és nyaklebeny, a bibircsek és a dudorok élénk vörösek, a kakasnál erősen kifejlődöttek, a tojónál simábbak és a fejen szarvalakúan végződnek. A nyak meztelen, a mell erős, a kakas mellén fekete vagy sötétszürke szőrpamacs lóg. A tojó kisebb, tollazata nem annyira fényes, mint a kakasé. A fehér pulyka kiváló kotló és pipenevelő. Évenként 30—40 db 80—90 g súlyú tojást termel. Pulykában a régi hagyományos tartásban ez volt a legjobb tojóféleség. Tollát értékesebbnek tartották, mint a színes fajtákét, különösen a combtetőt fedő „marabu" tollait fizették meg a tollgyűjtők. Ezért évente kétszer-háromszor is tépték. A fehér mexikói pulykát nálunk virginiai, ausztráliai, hollandi néven is ismerték, némely vidéken hópulykának nevezték. Grubiczy 1895-ben úgy vélekedett, hogy a hazai parlagi pulykákkal való keresztezésre leginkább a fehér mexikói pulyka alkalmas, de ennek az ára olyan magas volt, hogy haszontenyésztés végett nem fizetődött volna ki a beszerzése. 27 A fehér pulyka finomabb csontozatú a bronzpulykánál, vágósúlya is kedvezőbb, de a hideggel szemben érzékenyebb. Századunk elején Kövy József úgy vélte, hogy a különféle pulykafajták közül Magyarországon ennek van a legnagyobb létjogosultsága, szaporasága sem maradt el a 23 A legismertebb baromfifajtáknak jellegleírása (standard). 1913. 157—161. 24 BÁLDY B. 1958. 8—11. 25 TORMAY B. 1901. 24. 26 CSUKÁS Z. 1935. 200. 27 GRUBICY G. 1895. II. köt. 47.
