Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Mártha Zsuzsanna: A pulyka rövid természetrajza és hagyományos tenyésztése Magyarországon

vadpulykával, hogy azokat edzettebbé tegyék. Később Amerikában egyes nemesitők ezt az eljárást olyan mértékben alkalmazták, hogy sikerült azt a tetszetős bronzpulykát kitenyészteniük, amelyet a múlt század végén a pulykák királyának tekintettek — ahogyan ezt nálunk Part hay Géza írta.

15 A pulyka Európába hozatalának idejét a legtöbb szerző a XVI. század elejére teszi.

16 Gondért szerint 1523 után jutott Dél-Európába. Hankó úgy vélte, hogy a pulyka már a XV. század végén került Európába, elsősorban Spanyolországba és a Földközi-tenger egyéb mellékére, majd a Közel-Keletre, ahonnan a törökök hozták Magyarországra.

17 1669 körül Perzsiába is eljutott.

18 Amerika felfedezése után spanyol papok mentek az Újvilágba, s ott mint hittérítők működtek. A kolostoraik körüli gazdaságaikban pulykát is tenyésztettek, és a szaporulatból küldtek a szülőföldjükre. Feltűnő külseje és ízletes húsa miatt a pulyka azután gyorsan terjedt el az Ovilágban. Angliába valószínűen VIII. Henrik idejében, 1524-ben jutottak az első pulykák, 1573 óta a jómódú angolok karácsonyi pecsenyéje. Németországba, Csehországba és Sziléziába a pulyka állítólag 1530-ban került. Egyik vélemény szerint akkoriban hozták a pulykát Magyarországra is, másik nézet szerint — mint említettük — török közvetítéssel jutott el hozzánk. A franciák 1540 körül kezdték tenyészteni. 1570-ben IX. Károly nászlakomáján pecsenyeként mint különleges csemege szerepelt. 1585-ben viszont Franciaországban már nem tartozott a pulykasült a ritkaságok közé. Itáliába az 1550. év táján hoztak először pulykákat. Első szállítmányaik Európában sok helyen bizonyára hamar elpusztultak. Leginkább ott honosodtak meg, ahol legnagyobb ellenségük: a nedves és hideg éghajlat nem volt ártalmukra.

19 * A múlt század utolsó harmadában Magyarországon is történtek kísérletek a vadpulyka meghonosítására. Az 1870-es években gróf Forgách Károly a Nyitra 15 PARTHAY G. 1890. 31. 16 Ezt többen megkérdőjelezték. KÜENZInek sikerült egy a svájci schwaniburgi várromból származó XIII. század végi pulyka tarsometatarsust (összenőtt lábközépcsontot) meghatároznia. Az előfordulást KÜENZI rejtélyesnek minősítette. BÖKÖNYI 1957-ben három ábrázolás, valamint egy csontlelet és egy okleveles adat alapján kimutatta a pulyka jelenlétét az Amerika felfedezése előtti Európában. Hazai X—XII. századi alföldi sírokban három esetben olyan ábrát talált, amely pulykának tartható. Szerinte tény az is, hogy a budai várpalota 1957. évi ásatásakor egy XIV. századi háborítatlan földrétegből pulyka tarsometatarsus került elő. Figyelemre méltó további adat, hogy Mátyás király 1490-ben megkérte Maffeot, a milánói herceg magyarországi követét, szerezzen számára a hercegtől pulykákat és a gondozásukhoz értő embert (BÖKÖNYI S.~JÁNOSSY D. 1959. 265—267.). 17 HANKÓ B. 1936. február. DSZ 18 RODICZKY J. 1878. augusztus 15. G 19 RODICZKY J. 1878. augusztus 15. G