Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Wohlné Nagy Ágota: A levendula magyarországi elterjedése és gyógynövényként való felhasználása
2. Tihany térképe (A levendulával beültetett területek sávozással jelölve) A betakarítás közönséges sarlóval történt, nagyméretű zsákokba, vagy füles vesszőkosárba. Volt idő amikor a daránypusztaiak (lásd később) módszerét átvéve kaszapengéből készített, ún. „kaszakéssel" próbáltak aratni, de a tihanyiak ezt nem tudták megszokni. Nem tartották elég termelékenynek, s a bokrot sem lehetett szépen formálni vele. Himmer Gyuláné az előbb említett toborzó út eredményeképpen került ide 1956-ban, most is a Badacsonyi Állami Gazdaságnál dolgozik Tihanyban. Elbeszéléséből kiderült, hogy nem is volt könnyű feladat a levendulabokrok jellegzetes szép félgömb alakját megformálni: „Nem mindegy, hogyan kezdünk hozzá: először a virágot kell átfogni a sarlóval, azután kézzel átnyalábolni, s úgy vágni. A gyakorlottabbak két-három metszéssel végeztek egy bokorral. Általában párosával dolgoztunk. Egy kosárba 70—80 kg fért. Naponta 4—5 q-t szedtünk így meg!"