Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Wohlné Nagy Ágota: A levendula magyarországi elterjedése és gyógynövényként való felhasználása

A levendulás közvetlen közelében mindig sok méhkaptár sorakozott, a méhészek előszeretettel helyezték ide, az értékes mézet adó levendula közelébe a méneket. Ez azután betakarításkor néha komoly problémát jelentett, csak nagynéha sikerült erre az időszakra eltávolítani a kaptárakat. Egyetlen védekezési mód ellenük az orvos által javasolt kenőcs volt, vagy pedig, akit nagyon támadtak, az ezt a munkát egyszerűen nem végezhette. Nemcsak a méhek, de a darazsak is gyakran hátráltatták a munkát, előfordult, hogy belefészkeltek a bokorba, ilyenkor ezt a bokrot nem is szedték meg. A másik veszélyt az időjárás jelentette, egy kiadós eső, vagy a már learatott növény megázása alposan csökkentette az illóolajhozamot. A KHV (Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalatival álltak szerződéses kapcsolatban. A levendulatermesztés KELEMEN László szerint az 50-es évekig volt csak rentábilis, mivel az állam ekkor még minden 1 kg olaj után 2000 Ft dotációt nyújtott. Ennek megszűntével már nem fizetődött ki, részben az előbb említett ok miatt, részben azért, mert a többi művelési ággal szemben itt korszerűsíteni, gépesíteni nem lehetett, a hagyományos módszerekkel történő művelésre pedig egyre nehezebben tudtak munkaerőt és időt biztosítani. Ekkor már a gazdaság mindinkább a szőlőtermesztésre specializálódott, s a levendulás helyére szőlőt telepítettek. A mellékelt táblázat még a felszámolás előtti időkből, 1963—64-es évből származó néhány táblatörzskönyvi adatot mutat be, kiragadva egy termő levendulás, egy levendula palántanevelés és egy új telepítésű levendulás jellemzőit.

61 A fölszámolás 1966-tól 1971-ig tartott. Levendula ma már csak a Csúcshegyen található, de senki nem gondozza, erősen kipusztult, elvadult állapotban van. A mandulásnak kb. 65%-a van még meg, szintén elhanyagoltan. A Tihanyi Községi Tanács távlati fejlesztési tervében felvetett javaslatot — a levendulás visszaállítását az ún. „farkasvermi" résznél — a lakosság örömmel fogadta. Tihanyhoz a levendulás fogalma már elválaszthatatlanul hozzátartozik, s ha nem is effektív hasznáért — illóolajért — termesztik, hanem pusztán gyönyörködtető látványa miatt — már nem volt hiábavaló a fáradozás. Francia és angol levendula ültetvények az országban a tihanyi levendulás létrejötte után A tihanyi telepítés sikerén felbuzdulva egyre többen foglalkoztak hazánkban a levendulával. Elsősorban az eróziónak, talajpusztulásnak kitett talajokon ültették, hiszen ennek egyik legkitűnőbb megállítója más illóolajnövényekkel együtt a levendula is. Nem kell messzire mennünk, a Balatonfelvidék más, közeli tájai bizonyítják ezt. A Kilián-telep és Akaii közt, köves, kopár mészköves-dolomitos dombokon a Kertészeti Kutató Intézet keretében működő Akaii Kísérleti Gazdaság a Gyógynövénykutató Intézettel együttműködésben létesített az 1950-es években ültetvényt.

62 Erről a levenduláról további adatunk nincs. 61 KELEMEN L. közlése 1982. 62 BOROS Á. 1956. 11. sz. 311—314. É T