Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Wohlné Nagy Ágota: A levendula magyarországi elterjedése és gyógynövényként való felhasználása

tív végezte. A háború után ismét visszakerültek a Külső Tóhoz, majd rövid átmeneti időszak után, egészen a levendulás teljes fölszámolásáig (1971) megintcsak a Belső Tónál álltak, ekkor már stabil kazánnal, a major épületében felállítva, fedél alatt.

53 (9—12. kép). Az 1 x 1 m-es kötésben telepített levendulatelep ápolási munkája kapálásból és trágyázásból állt. Ezt többnyire kézi kapával végezték, de a szerződés feltételei között találunk fogatos és gépi megmunkálásra való utalást is: „A telepítést a föld megmunkálását stb. saját költségünkön tartozunk eszközölni, a telepet azonban saját közegeivel az Apátság tihanyi gazdasága is ellenőrizteti. — Amennyiben egyes mezőgazdasági munkálatok elvégzésére fogatokra, vagy mezőgazdasági gépekre volna szükségük és amennyiben a gazdaság munkabeosztása azt megengedi, úgy az Apátság tihanyi gazdasága ezen munkálatok elvégzését önköltségi áron elvállalja."

54 A trágyázásra juhtrágyát használtak. 9. A várpalotai Vegyészeti Múzeumban őrzött tihanyi lepárlóüst 53 KELEMEN L. közlése 1982. 54 PFL 526/1926