Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Wohlné Nagy Ágota: A levendula magyarországi elterjedése és gyógynövényként való felhasználása

tószerként való fölhasználásáról, molyirtó hatásáról, dísznövényként való termesztéséről stb. (1. ábra) A XIX. század vége fordulópontot jelent Magyarország gyógynövénytermesztésében. Eddig ugyanis a gyógynövényeket, köztük a levendulát is kizárólag a díszes haszonkertekben termesztették, most azonban a drogkereskedelem fellendülésével a hazai gyógynövénytermesztés egyre inkább kibontakozott. Levendulatermesztésünk kibontakozása Tulajdonképpen a gyógynövénykereskedelem kezdetének kell tekintenünk a vándorkereskedők tevékenységét, akik többek között levendulát is árultak. A múlt században Európaszerte levendulássasszonyok hordták a városokba a levendulát és hangos dicsérettel kínálták a városi népek. Ez a szokás francia eredetű, s valószínűleg Montpellierből ered. Bécsen át eljutott Magyarországra is.

38 (Az igazsághoz tartozik, hogy nemcsak a múlt században, de még az azt megelőzőkben is működtek már vándor kuruzslók, akiknek nagy szerepük volt a hazai drogok 1. Feltételezett, ill. tényleges levendulatermesztéssel és felhasználással kapcsolatosan említett helységek Magyarországon a XVI—XVII. században: 1. Csurgó (Fehérvárcsurgó, (Fejér m.) 2. Egervár (Zala m.) 3. Sárvár (Vas m.) 4. Fogaras (Fagaras, Románia) 5. Sárospatak (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) 6. Pozsony (Bratislava, Csehszlovákia) 7. Zboró (Zborov, Csehszlovákia) 38 RAPAICS R. 1932. 219.