Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Wohlné Nagy Ágota: A levendula magyarországi elterjedése és gyógynövényként való felhasználása

ként szobai és kerti virágnak ajánlja. A kertben a rabotok (utak szélei) díszítésére s egyben megerősítésére javasolja.

31 Felhasználásáról egyre többet és többet tudhatunk meg a korabeli népszerű kalendáriumokból, házi tanácsadókból is. WIGAND Ottó sokrétű háztartási felhasználására tanítja meg olvasóit. Kiemeli molyirtó hatását (erre jó maga a virág, vagy olaja), leírja, hogyan kell illatosítani vele a „borotválkozásra való lágy szakálszappanyt."

32 DIÓSZEGI Orvosi fiivészkönyvének praktika részéből kiderül, hogy olaját kedves és ébresztő illatjáért szagolgatják.

33 FENIX Farkas „Magyar gazdaasszonyba ismét mint kerti virágot írja le: „A levendula kerti ágyak szegélyére alkalmaztatik. Ezen szagos, ingerlő növény, ha virágozni kezd, bimbajával együtt csomóba kötve, avagy leszedett virágos bimbaját zacskóba téve viselő ruhák közt szokják használni. (A' levendulát illatjáért nemellyek ecetbe teszik; sőt vizet is készítenek belőle, mellyel a' meglocsolt öltözet kellemetes szagot kap.)"

34 A rokokó korában elterjedten használták levegőillatosításra az ún. potpourris edényeket. Ezek többnyire antik görög vázák utánzatai voltak, melyekbe illatos növények megszárított szirmait tették, s télen a kályha tetejére helyezték, hogy azután kellemes illat áradjon szét a szobában.

35 Az 1853-as Házi, kerti és mezei kalendárban többféle receptet is olvashatunk, a levendula mindegyiknek fontos alkotórésze. Álljon itt ezek közül egy: „Pot-pourri Szagos edény: Rozmarin, lavendula, bergamot és szegfű olajt, mind egyikből 3 köntinget — Ha a' különbféle fűszerek és jószagú anyagok porrá törettek és átszitáltattak, a' por a' jószagú olajokkal öszve dörgöltetik, mellyet e' végre előbb borszesszel föl lehet olvasztani, a' liszt forma por a' rosa és orangeria virággal jól öszvevegyíttetik, és valamennyi egy edénybe úgy soroztatik, hogy alul egy vékony fekete só, erre egy sor jószagú anyag, aztán ismét egy réteg só 'sat —jöjjön. Ha ezen tömeg, vagy egy része annak valami porczolán edényben lyukacsos födővel tartatik egy szobában, így szünet nélkül önti magából a' jó illatot, és 3—4 év lefolyta alatt sem veszti el a jó szagát."

36 1865-ben jelent meg WAGNER Dániel: Növényország gyógyszerisméje c. könyve, melyből megtudhatjuk, hogy ekkor már az aromásnövények beltartalmi mutatóit is vizsgálták, s eszerint ítélték meg gyógyításra való alkalmazhatóságát. A levenduláról kimutatták, hogy „ ... főalkatrész bennök az illó olaj, melyből 1,57%ot tartalmaznak; azonkívül találtatott bennök még csersav, gyanta és keseranyag."

37 Erre az időre tehető egyébként az első hivatalos magyar gyógyszerkönyv megjelenése (1871) is. Ugy hiszem, hogy ez a pár idézet is kellőképpen megvilágítja, hányféle célra termesztették és használták a levendulát, hiszen szó volt gyógyhatásairól, illatosí31 Az Önn maga... 1824. 10., 304. 32 WIGAND O. 1829. 14—15., 33. 33 DIÓSZEGI S. 1813. 267. 34 FENIX F. 1850. 64. 35 RAPAICS R. 1932. 218. 36 NAGY E. 1853. 206. 37 WAGNER D. 1865. 161.