Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Csoma Zsigmond: A pannonhalmi főapátság és a magyarországi Bencés rendházak küzdelme birtokaikon a filoxera ellen
A hagyományos, kötött talajú hegy-dombvidéki bencés uradalmi szőlőkben csak a szentmártoni és tényői, a somlói, ság-hegyi, tihanyi, révfülöpi és szántódtóközi szőlőket kezdték felújítani, rekonstruálni. Ság-hegy kivételével a filoxéra rohamos kártétele miatt kellett a régi tőkéket kivágni és újakkal pótolni. Sághegyen az elöregedett, nem termő szőlőket újították meg. A megújított szőlők %-os részaránya a gazdaságok szőlőterületéhez viszonyítva 1897 98-ban Gazdaságok Felújított szőlőterület Felújított szőlő magyar holdban Szentmárton Tényő Somló Ság hegy Tihany Révfülöp Szántód-tóközi 11,2 27,8 7,4 135,0 73,0 21,8 5,5 3,9 0,2 2,7 1,1 2,4 Abszolút értékben legtöbbet a szentmártoni és a tényői szőlőkben újítottak fel, de az itteni 49 holdnyi szőlőhöz képest ez csak 10%-ot jelentett, míg a révfülöpi szőlőknek majd 3/4 részét felújították, Tihanyban pedig a korábbinál nagyobb területet telepítettek be ismét szőlőtőkékkel. Ezek a számok sejtetik, hogy ahol a filoxéra hamar kipusztította a szőlőt, és szénkénegezéssel sem tudták fenntartani azt, ott az újratelepítés nagyobb mértékű volt (Tihanyban, Révfülöpön). A szőlők ráfordítási összegét terhelte a beruházott összegek tőkéjének kamata is. A beruházási, létesítési-telepítési előmunkálatoktól, azoknak nehézségétől függött a befektetett összeg, ezért terhelte pl. a somlói, a hecsei, bársonyosi szőlőket viszonylag nagyobb kamatösszeg. A kis „elszórt" szőlőterületek szintén drágították a termelést. Ászáron ezért javasolta a széles látókörű Szilárd Gyula, gróf Eszterházy Miklós Móricnak, hogy az 50 kh nagyságú ászári szőlészetet nagyobbítsák meg. Ugyanis a beruházott összeg annyira nagy volt, hogy a tőke utáni kamatokat csak a nagyobb szőlőterületen lehetett biztosítani. 84 A nagy kiadások miatt változó képet mutatott a nyereségesség. A termelt must önköltsége a főapáti kalkulációk szerint is nagy szóródást mutatott. A tőkés üzem gazdálkodását jelzi, hogy a holdankénti tiszta jövedelem és az önköltség kiszámításával — filoxérapusztított és felújított állapotában is — a szőlőbirtokok nyereségességét számolták. így kaphatták meg, hogy Ság hegy felújított szőlőinél természetszerűen csak 101,3 forint tiszta jövedelem lehetett és a termelt must hl-re 203,7 forintba került. Ez nem irreális, hiszen ez a tétel az első évi termés volt 1898-ban amit még a beruházások költségei terheltek az elöregedett sági szőlők mellett. Hasonló volt a ráfizetés a tömördi szőlőnél is. Az alacsony bevétel, illetve magas költségek miatt kevés holdankénti tiszta jövedelmet (vagy deficitet), de ugyanakkor magas önköltséget mutattak a somlói, szentmárton-tényői és tihanyi szőlők. 84 FÜR L. 1969. 200.
