Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Csoma Zsigmond: A pannonhalmi főapátság és a magyarországi Bencés rendházak küzdelme birtokaikon a filoxera ellen
t Az évenkénti arány hirtelen változott abban az esetben, ha a kiadások ugrásszerűen nőttek, mint pl. 1898-ban Révfülöpön, ahol csökkenő bevétel mellett a filoxérapusztítás utáni felújítás nagy költsége és ennek a beruházásnak a kamatösszege is növelte a kiadást. így az egy évvel korábbi 9,7 forintnyi önköltséget ez már 30,1 forintra emelte, természetesen a szőlő is ráfizetéses volt ebben az évben. A fentiek szerint tehát a XIX. sz. végén a magyarországi bencés rend szoléiból több deficites, ráfizetéses volt. Negatív nyereséget hoztak 1897-ben a szentmártontényői, a tömördi, tihanyi szőlők, míg 1898-ban a tömördiek, ság-hegyiek, tihanyiak és révfülöpiek. Ezzel szemben az ölbői szőlőkből kapták a legtöbb tiszta hasznot holdanként (260,6 és 330,3 forint), de a kajári, hecsei és a szántód-tóközi gazdaság szőlei is jövedelmezőek. Somló alacsony jövedelmet biztosított, inkább szimbolikus jelentőségű volt kiváló bora. 1898-ban már a szentmárton-tényői szőlőkben is kis jövedelmet értek el. Ha termőterület alapján hasonlítjuk össze a nyereséget hozó és a deficites szőlőket, akkor 1897-ben 88 holdnyi szőlő, 1898-ban pedig 135,5 hold szőlő nyereséges az ekkor már 149,7 holdnyi szőlőterületből. Magyarországon a legtöbb holdankénti átlagos tiszta jövedelmet a Soproni, Fejér, Mosón, Pozsony megyei szőlők adták a XIX. sz. végén. 85 A benedek-rendi gazdaságokban a szőlő-bortermelésre fordított figyelem igazolta Fehér Ipoly főapátot, aki a szőlő-borágazatban rejlő jövedelemszerzési lehetőséget észrevette. 1912-ben már 190 magyar holdon 14,27 hl átlagtermést értek el, ami az 1894—96-os évek átlagához képest 3,26 hl növekedést jelentett, a korabeli országos átlagtermésnél 4 hl-el több! Az évi átlagos termés 2447,7 hl-t ért el, aminek fokozatos emelkedésével a szőlők tiszta jövedelme is nőtt, bár a művelési költségek (napszám és növényvédelem) is emelkedtek. A szőlők tiszta jövedelme 1912-ben 46395,05 korona volt, ami közel 24%-os kamatozásnak felelt meg, és a kataszteri jövedelemnek az ötszörösét is meghaladta. Az eladott borok mennyisége is fokozatosan nőtt, 80-86.000 korona érték körül, amikor a borvásárlók száma az 500-at elérte. Ez a konjunktúra hozzásegítette a bencésrendet a pénzügyi-gazdasági egyensúlya helyreállításához. 86 A szőlők műveltetcse A szőlőkben napszámosokkal és hónapos, szakmányos bérmunkaerővel dolgoztattak, vincellérek irányításával, korábban gazdatiszt, majd a főapát megbízása alapján különálló szőlőinspektor irányította a munkákat. 1888-ban azonban az ölbői jószágkormányzó a korábbinál sokkal hatékonyabb munkáltatási szerződést kötött két bársonyosi vincellérrel, Derzsó Jánossal és Roll Mihállyal. Mint vállalkozóknak a bársonyosi 24 magyar holdnyi, két tagban fekvő uradalmi szőlőt kellett megművelniük. Ez a metszést, iskolaszedést, ültetést, karó verést, négyszeri kapálást, kötözést, gyomlálást, fattyazást, szüreti munkákat, a tőkepótló bujtáso85 Szőlészeti és Borászati Évkönyv. 1891. 2. 86 SÖRÖS P. 1916. 353.
