Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Csoma Zsigmond: A pannonhalmi főapátság és a magyarországi Bencés rendházak küzdelme birtokaikon a filoxera ellen

valójában azonban parlag. „... ez a sivár terület — írta — mely eddig holdanként 10 Krajcár tiszta jövedelmet sem hozott, maholnap mint szőlő átlagban holdanként könnyen meghozná a 100—200 forintot, s így a most parlagon fekvő terület értékes földdé lenne, és nem csupán borszükségletünk lenne fedezve, hanem még jövedelmi forrást is nyitna részünkre." 5—10-szeres homoki ingatlanár növekedés ekkor általános volt az országban,

59 de ilyen arányú növekedés is elképzelhető lehetett. A főapát 1892 szeptember 7-én tájékoztatta a földművelésügyi minisztert, hogy a pannonhalmi főapátság birtokain, a lehetőségeknek megfelelően minél több immunis homoki szőlőt szándékozna telepítem. A főapát azonban egy szakembert kért a minisztertől, aki majd megállapítja, hogy a homokterületük valóban immunis-e. Leveléhez csatolta annak az ülésnek a jegyzőkönyvét, amelyen az apátsági és a bencés szőlők állapotát megvitatták. A miniszter október 27-én érkezett válaszában értesítette a főapátot, hogy Engelbrecht Károly minisztériumi alkalmazottat bízta meg a vizsgálattal.

60 Ennek eredményeként indult meg a nagyobb arányú telepítés 1896-ban pl. a komáromi kerületben, összesen 12 kh-n telepítettek eurázsiai simavesszőt. A telepítés itt már 1889 óta folyt —jó eredménnyel. A szántódi szőlőkben ugyancsak 1889-től telepítenek évenként 1—2 kh-t, így 1896-ban már 8 kh homoki ültetvényük volt. Újabb 7 kh-nyit tudtak volna még ebben az évben telepíteni, ha nem küzdenek napszámoshiánnyal.

61 A bencés uradalmakban a homoki szőlők telepítését kis méretekben, fokozatosan, óvatosan, az országos nagy kampány előtt kezdték meg. Ezzel megelőzték időben a csákvári uradalom — később híressé vált mintatelepének — homoki szőlőlétesítését. Gróf Esterházy Miklós Móric csak 1892-ben határozta el immunis homoki szőlő telepítését. A bencés telepítéseknél azonban gyorsabb ütemben, nagyobb méretekben folyt a csákvári uradalomban az ászári szőlőtelep létrehozása. 1895-ig 60 magyar holdat ültettek be, majd 1901-re teljesen befejeződik a telepítés.

62 A bencés uradalmak széttagoltsága, de a tőkeszegény, szigorú gazdálkodás — a pénzügyi egyensúly eléréséért — sem tette lehetővé az ilyen nagyarányú telepítést. Az ászári szőlészet élén országos hírű, kiváló szakember, Szilárd Gyula állt. Az új módszerek terjesztésében az uradalmak hatása azonban nem is tünt el nyom nélkül. Már 1898-ban azt írta egy tudósító Ászáról: „Új telepítések nagyban történnek homokban. Az uradalmi szőlőtelep példaképpen szolgálna a népnek és azóta nagy haladás észlelhető."

63 59 Vö.: Feyér P. 1970. 180. 60 BFL. FI. VIc/92, 184/1892., és VIc/92, 2926/1892. Engelbrecht Károly központi szőlészeti és borászati m kir. főfelügyelő nagytekintélyű szakember, aki a Borászati Lapoknak szerkesztője, majd főmunkatársa, a Szőlő és Borgazdasági Lapoknak főszerkesztője volt. Dunántúlon több felelősségteljes szakmai feladatot kapott, így a Balatonmellék rekonstrukciós munkáiban is résztvett, de a miniszter őt jelölte ki az esztergomi prímási szőlőkről szakvélemény adásra is, 1898-ban. BL. 1898. 614. 61 BFL. FI. VIc/96, 669/18%. 62 FÜR L. 1967—68. 217—242., FÜR L. 1969. 198, 199. 200. 63 BL. 1898. 477. A bencés uradalmak útkereséséről, a homoki szőlőtermesztés kialakulásáról a rendtörténet csak annyit írt: „A homoki szőlők telepítésére Szent Mártonban, Ölbön megfelelő talajt találtak." Sörös P. 1916. 353.