Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Csoma Zsigmond: A pannonhalmi főapátság és a magyarországi Bencés rendházak küzdelme birtokaikon a filoxera ellen
A technika és technológia-változás a filoxéra és az újratelepítések nyomán A filoxéra a szőlőtermesztésben, borászatban felgyorsította azt a folyamatot, amely a jobbágyfelszabadítással és a szőlődézsmamegváltással elkezdődött már. Az átalakuló, egyre több tudományos szakismeretet kívánó — felhasználó szőlőtermesztés és borászati technológia átértékelte a korábbi évszázadok tapasztalatait. Nehéz helyzetben voltak az uradalmak, amelyek a legújabb eljárásokat akarták bevezetni, hiszen szakembereik egy része és a napszámosok, bérmunkások rétege nem ismerte, nehezen sajátította el, nem alkalmazta egyértelműen ezeket az eljárásokat. Ezt a kettősséget csak nehezítette a korábbi évek hanyagabb, nemtörődöm, másféle szempontokat szem előtt tartó felfogása. Új munkafázisok jelentek meg az újonnan telepített szőlőkkel. Csak a jó kézügyesség és a nagy gyakorlat biztosította eredményes elvégzésüket. Az új termesztési szemléletet tükrözi az is, hogy a bársonyosi szőlők kellő mennyiségű trágyázására a helyi ököristállót 30 ökör számára nagyobbították meg már 1892-ben. Korábban ugyanis rendszertelenül trágyázták a szőlőket, de a szénkéneges gyérítés hatásának fokozása és a tőkekondíció érdekében nagyadagú szervestrágyázást javasolt a korabeli szakirodalom. Emellett az új telepítések alá is nagy mennyiségű istállótrágyát kellett biztosítani. Az ászári szőlészet vezetője 1900-ban készült ütemterve is 50 férőhelyes istálló építését javasolta a fontos és drága istállótrágya érdekében. A megnövekedett igény a trágyaárakat és szalmaárakat is emelte. A Fejér megyei Mór piacaira pl. 40—50 szekér hordta rendszeresen, jó áron az istállótrágyát. 64 A szőlőmunkáltatás könnyítése érdekében javasolta a szőlőgazdálkodást vizsgáló bizottság a bencés szőlőültetvények fokozatos fogatos művelésre állítását. Ezzel együtt a 120—140 cm-es sortávolságra ültetést is meghatározták. A fogatművelést szőlőben elsősorban a fedés, nyitás és az évi talajmunkák könnyítésére, gyorsítására használták volna fel. A korabeli szakirodalom egyértelműen állásfoglalt a fogatművelés mellett, annak ellenére, hogy nagy volt az ellenszenv irányában. A fogat használatát ott látták célszerűnek, ahol a kézi napszám túl drága és a szőlőgazdaság nagy volt. A Borászati Lapok fogatos szőlőművelő eszközök versenyét rendezte meg, ezzel is propagandát keltve használatukért. 65 Fogatos munkát jelentett a homokterületek telepítés-előkészítése is. A homokbuckákat homokgyaluval húzták el, egyengették ki a dűnéket. Az eszközt falusi, uradalmi kovácsok is készítették, de készen is lehetett kapni 16—25 frt-ért a kecskeméti Miklós telepen. A telepítésre szánt területet meg kellett forgatni, amit a korabeli szakirodalom feltétlen ajánlott. A bencés uradalmakban is forgattak új telepítés előtt. 1899-ben a Somlón levő dömölki apátsági szőlő 1000 • -ölét, a pannonhalmi főapátság szőlejének 992 • -ölét és a zalavári apátság szőlejének 693 • -ölét, míg Ság hegyen a dömölki apátság szőlejéből 600 • -ölt forgattak meg. A forgatás munkájával az 64 Ászárra lásd FÜR L. 1969. 205, Mórra BL. 1898. 80. 65 BFL. FI. VIc/92, 161/1892. BL. 1895. 589. a fogatos szőlőművelő eszközök versenyére BL. 1894. 114, 143, 221.
