Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Csoma Zsigmond: A pannonhalmi főapátság és a magyarországi Bencés rendházak küzdelme birtokaikon a filoxera ellen
hogy a főapátság homokterületeit vegyék nyilvántartásba. Elképzelése szerint szőlővel betelepítenék, ahol „... a fajok tisztán ültettetnének, a vessző eladás is maholnap szép jövedelmet hozna." A szőlőinspektor terve szerint a telepítéshez való szaporítóanyagot szegedi és kecskeméti nagygazdáktól szereznék be, valamint a kecskeméti állami telepről. A homoki telepítés előtt Vitái Kornél szőlőinspektor felhívta a figyelmet a megfelelő fajtára. Rossz példának hozta fel az Olaszrizlinget, mely bár kitűnően termett, de homokon 8—12 év után elvesztette termőképességét, s azt még trágyával sem lehetett helyrehozni. Ugyancsak érvként hozta fel — egyezően a korabeli közvéleménnyel, hogy a homoki szőlők gyenge és savanyú bort adnak. 58 A homokra a Mézesfehért tartotta megfelelőnek, amely itt testes bort adott, a Szilváni és a Veltelini gazdag illatot és zamatot. Az inspektor a homokra való telepítést azért is fontosnak tartotta, mert a szőlők egy része, mint pl. a bársonyosiak — kivéve az „újításokat" — elöregedtek már, 80—85 évesek voltak. „. . . az ily szőlő megmunkálási költséget még fele részben sem hozza meg; — írta — hogy pedig az újított kisrész rovására tartassék fenn egy elaggott, kicsigázott és semmi termést sem hozó darab, ez nagy kárral jár. Itt nyitni, a trágyahiány miatt sem lehet, de nyitás esetén is nagy óvatosságot kíván, annál inkább, mivel a phylloxéra lepett területekkel körül van véve, s így csak idő kérdése annak fellépte.. ." A szőlőinspektor felfigyelt a hecsei Kolosmajor és Újmajor között elterülő mintegy 100—200 kh-nyi homokterületre, amely erdőként szerepel, 7. A homoki szőlők telepítése előtti talajegyengetésre ajánlott hegyhúzó. BL. 1894. 647. alapján. 58 BFL. FI. VIc/92, 94/1892. A homoki szőlőkkel és a termelt borral szembeni bizalmatlanság, ellenszenv több részből tevődött össze. Kétségkívül a borok minősége — a nehéz, savban, alkoholban gazdag, különleges íz-zamatanyaggal rendelkező hegyvidéki borokhoz képest — szerényebb. Kevésbé hosszú ideig tarthatók el a homoki borok, mint a hegyvidékiek. A fentebbiek ismeretében idegenkedtek pl. Komárom megyében is a homok betelepítésétől. Móron pl. a kezdeti homoktelepítéseknél nem hitték el az immunis homoktalaj filoxéramentességét, ezért továbbra is kötött talajra telepítették a sajátgyökerü szőlőket. Negatív hatása volt pl. az Esztergom megyei Szt. Györgymezőn az esztergomi érseki uradalomnak, ami nem használta ki a közeli homoktalajokat. „Értetlenül" nézték az uradalmi szőlő kipusztulását. Kezdetben a homok szőlőtelepítéseket nem követte a szakmai tanács, utasítás, ami a kisebb birtokosok munkáját segítette volna. A homoki szőlők borától idegenkedésre lásd Bl. 1894. 375, Mórra BL. 1893. 482, Szt. Györgymezőre BL. 1893. 138, a homoki telepítés útmutatójának igényére Rétszilas (Fejér m.) BL. 1898. 547.
