Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Csoma Zsigmond: A pannonhalmi főapátság és a magyarországi Bencés rendházak küzdelme birtokaikon a filoxera ellen

alanyfajta vált be, míg a Riparia megsárgult, de Rupestris sem volt jó. A komáromi kerületben a Riparia vált be, amit a gyökereztető iskolában szaporítottak is. A kiscelli és a szántódi szőlőkben a Riparia portalis vált be, a zalaapátiban Riparia portalis és Riparia selecta anyatelepet hoztak létre. Később létesítettek Rupestris Monticola (Rupestris du Lot) anyatelepet is. Itt is a Ripariak váltak be, a direkttermő York-Madeira viszont nem kedvelte az itteni talajt.

54 Megállapítható, hogy a bencés rend szőlőibe kevés direkttermő fajtát telepítettek és az sem hozott kielégítő eredményt. Ezzel szemben a 9 kh 1230 D-ölön telepített oltványszőlő kedvező eredményt mutatott. Az amerikai alanyfajtákból 9 kh. 1230 • -ölet telepítettek újra, de új területet ezekből nem telepítettek. Anyatelepeket és szőlőgyökereztető iskolákat létesítettek ugyan, de — mint 1897-ben írták — a különböző amerikai fajok adaptációs képességéről nem rendelkeztek megbízható és pontos adatokkal. Az anyatelepek szőlei azonban már új munkákat jelentettek a korábbi megszokott szőlőtermesztéshez képest.

55 Az immúnis homokterületek keresése A filoxéra ellen a leghatásosabb „védelmet" a 75%-os, vagy ennél nagyobb kvarctartalmú immunis homokterületek nyújtották. Az 1883 tavaszán létesített Kecskemét melletti állami Miklós telep szőlőtermesztési eredménye, a homoki szőlőtermesztés lendületét segítette elő. 1889-ben Fejér megyében, majd Tolna megyében is próbálkoztak homoktalajba szőlők ültetésével. 1891-től nagy mértékben telepítettek szőlőt homokra. Fejér, Komárom, Somogy, Pest—Pilis—Solt— Kiskun és Szabolcs megyékben 1886 kh és 341 •-öl területet vásárolt meg örök áron az államkincstár, hogy kedvező feltételek mellett juttassa kiparcellázva a kipusztult szőlők birtokosainak. 578 kh 920 D-ölt pedig 30—35 évi időtartamra haszonbérbe vett, így összesen 2464 kh-nyi homokterületet parcellázott fel az állam 1893-ra. A lojális nagybirtokosok saját területükből engedtek át, parcelláztak fel kedvező részletfizetés mellett szőlőnek való földet. Egész Dunántúlon megkezdődött a homoki szőlőtelepítés. Győrből azt közölte a Borászati Lapok, hogy „Gazdaközönségünk kezdi az eddig hasznavehetetlen homokterületeket beültetni." Móron pl. 1891—1898 között 2000 kh homokterületet ültettek be szőlővel, korábban soha nem tapasztalt bortermést és nyereséget elérve. A sikeres példa hamar követőkre talált.

56 A pannonhalmi szőlőinspektor egyik fontos feladata a megfelelő immunis homokterület felkutatása volt. A főapát ezután a javasolt talajokból megfelelő talajmintát kért.

57 A szőlőinspektor a földmívelésügyi minisztériumnak azt javasolta, 54 BFL. FI. VIc/96, 669/1896. 55 BFL. FI. VIc/97. 59/1897, az új munkákra lásd VIc/901. 537—538/1901 és VIc/905. 438/1905. 56 Szőlészeti és Borászati Évkönyv. 1893. 16, a dunántúli homoktalajok betelepítésére: MIKLÓS GY. 1893. 3^1, 48, BL. 1891. 227, 238, 381, A csákvári uradalom homoki telepítésére: FÜR L. 1969. 197—217., FEYÉR P. 1970. 176—177., győri adat BL. 1898. 561., móri adat BL. 1898. 80, és 560. A kecskeméti Miklóstelepre: PINTÉR J. 1978. 191—213. p. 57 BFL. FI. VIc/92, 161/1892.