Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)

Pintér János: A kecskeméti „Helvécia" telep megalakulása és első évtizede

tehernek bizonyult a szerződés aláírásától számított 30 esztendő. Voltak akik hanyag munkát végeztek, elcsavarogtak, állandó panaszra jártak Kecskemétre a városi tanácshoz, sőt a fővárosban a Földművelődésügyi Minisztérium illetékeseihez. A többség azonban erejét megfeszítve dolgozott, hajtotta magát és családtagjait az önálló birtokhoz jutás reményében. A telep igazgatóság — élve a szerződésben lefektetett lehetőségekkel — rendkívüli szigorúsággal, néha már kíméletlennek tűnő módon igyekezett a telepesek megfelelő szintű munkáját a részvényesek érdekében biztosítani. 1896-ban az intéző bejelentette Kecskemét város tanácsának, hogy két telepest el kívánnak bocsátani. Az egyiket azért, mert nem az előírt időben ment reggelizni (!), a másikat pedig nem megfelelő munkavégzés (hanyag földforgatás) miatt.

60 Két másik telepest Wéber azonnali hatállyal akart elküldeni, mert megtagadták a munkát. A kecskeméti városi tanács — a telepesek és a tulajdonosok között létrejött bérszerzödés értelmében — azonban a városi tiszti ügyésszel felülvizsgáltatta a döntést.

61 Kiderült, hogy Wéber a két telepest azután akarta ( nem is szőlővel vagy gyümölcsössel kapcsolatos) munkára kötelezni, miután már a bérszerződésben foglalt kötelezettségeiknek elégett tettek. Az egyik telepes azt is panaszolta, „hogy én nem tartozom uraságomnak mindig robotolni, pince munkát tartozom teljesíteni nála, de ő a legtöbb alkalommal nem arra használ fel bennünket".

62 Beigazolódott, hogy Wéber eljárása elhamarkodott volt, s a kecskeméti tanács kötelezte őt a két telepes visszavételére. Az ilyen ügyek nem használtak sem a telep hírnevének, sem Wébemek, ellenfeleinek viszont annál inkább. A helvéciai állapotokat eltúlozva még a Parlamentben is felszólaltak Wéber „kizsákmányoló módszerei" ellen. Kritikusokban egyébként sem volt hiány. A telep kereskedelmi igazgatója — többek között — azt is szemére vetette Wébernek, hogy „a telepet kísérletezési helyül használja fel más tervek céljából. Magánemberként saját számlájára megengedheti a kísérletezést, de a közbirtokosok pénzét kísérletekre fordítani nem szabad".

63 De megvádolták különböző manipulációkkal, sőt sikkasztással is.

64 Kétségbe vonták szakértelmét is, a svájci részvényesek úgy vélték, Wéber rászedte és kihasználta őket. A telep első intézője Édes Imre, a bihardiószegi vincellérképző tanára volt, majd 1893-tól Bíró Gézára — aki szakképzett szőlész-borászként szerzett elismerést magának — bízták a szakmai irányítást.

65 A határozott fellépésű intéző itt is jó szakembernek bizonyult, de a már korábban említett számos — főleg pénzhiányból fakadó — nehézségen, hiányosságon ő sem tudott úrrá lenni. Bíró 1902-ben vált meg a teleptől és a szomszéd határban kecskeméti részvényesekkel szőlőszövetkezetet alapított. A szőlészeti intéző mellett külön vezetője volt a szántóföldi munkáknak, aki gyakran segítséget nyújtott főleg a gyümölcstermesztéssel kapcso60 BKML Kecskemét város polgármesteri iratai. 1—1364—893. 4501/896. 61 BKML Kecskemét városi iratok. 405—1902. 1.171/1902. 62 BKML Kecskemét városi iratok. 405—1902. 10.060/1902. 63 BKML Kecskemét város polgármesteri iratai. 1—1364—893. 12.347/894. 64 U. o. 65 GERENCSÉR J. 1942. 33. p.