Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Pintér János: A kecskeméti „Helvécia" telep megalakulása és első évtizede
latos munkák irányításához. 66 A szőlészeti intéző mellé beosztva dolgozott egy gyakornok is, aki kezelte a házipénztárt, és elátta a könyvelést is. Rajta kívül az intéző közvetlen alárendeltjeként 5 felügyelő tevékenykedett. Közülük 4 felügyelő egyenként mintegy 100—100 holdért volt felelős a telepesek szőlőiben, az ötödik a magán birtok munkáit irányította, és egyúttal ellátta a pincemesteri teendőket is. 67 Wéber nagy iramban végeztette a telepítést, hiszen égetően szükséges volt, hogy a telep minél előbb jövedelmezzen. A szőlőtelep vételárának másik felét, 100.000 forintot 1897. január l-ig le kellett tennie a társaságnak. Elérkezet a határidő, Wéberék azonban nem tudtak fizetni, a város beperelte őket, hogy bírói úton hajtsák be a tartozást. Wéber annyit tudott csak elérni, hogy a végzés hatályát felfüggesztették, és 1898. március l-ig haladékot kapott. 68 Kecskemét városa elengedte a birtokátíratási illeték felét is. 69 De az újabb határidőre sem tudták a tartozást törleszteni. A szerződés szerint 200 darab, egyenként mintegy 8 kh nagyságú — fele szőlő — telket nem sikerült kialakítani. 1899-ben csak 103 telepes gazdaságban dolgoztak. Wéber keserűen panaszolta ekkor, hogy „. . . 1892. március 1-től a mai napig elmúlt 7 év alatt nég soha egyetlen év jövedelme sem fedezte a 103 családnak készpénzbeli 14.420 ft évi bérét sem". 70 Wéber svájci tőkéstársai további hitelt nem voltak hajlandók kockáztatni. Wéber elkeseredetten próbálkozott. Először az Agrárbanktól kísérelt meg hitelt szerezni, majd részvénytársaságot akart alapítani, a telepesek által megművelt 824 kh területen. Az rt. vállalta volna a további közel 800 kh betelepítését is, de csak olyan munkavállalók alkalmazásával, akik a munkákat bérfizetés ellenében elvégzik, tulajdonosok azonban nem lehetnek. Kecskemét város jogügyi hatósága ezt a megoldást jónak tartotta és 15.000 forint névértékű részvény jegyzésének javaslata mellett támogatta. 71 De a svájci üzletemberek nem járultak hozzá, mert „ ... nagyobb tökepénz oly vállalatokba ez idő szerint nem helyezhető el, amely 5—6 évig jövedelemmel nem kecsegtet". 72 Wéber ezután a leghíresebb budapesti vendéglősök és kocsmárosok közül akart részvényeseket toborozni, de ez a terve sem sikerült. A társaság végül a be nem telepített területből eladott 500 holdat, ennek vételárából (250.000 korona) törlesztették a tartozást és a kamatokat. A fennmaradó összegből Wéber — saját tőkéjével kiegészítve — Somogyban birtokot, Erdélyben kőszénbányát vásárolt. Egyre jobban kiéleződött a telepesek és a társaság közötti viszony, elsősorban a 30 évig tartó ingyenmunka miatt. Ehhez hozzájárult, hogy Hetényegyháza határában 2 holdas területeket parcelláztak 50—100 korona holdankénti áron. A nagy 66 BKML Kecskemét város polgármesteri iratai, sz. n. Bericht an die Kompossessoren der Kolonie Helvetia. Bern, den 30. Juni 1896. 67 U. o. 68 BKML Kecskemét város polgármesteri iratai. I—1364—893. 25.028/897. 69 BKML Kecskemét város polgármesteri iratai. 1—1364—893. 12.347/894. 70 BKML Kecskemét város polgármesteri iratai. 1—1364—893. 13.580/899. 71 U. o. 72 BKML Kecskemét város polgármesteri iratai. 1—1364—893. 2.928/900. 73 BKML Kecskemét városi iratok. 4470—1905. 14.692/905.
