Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Pintér János: A kecskeméti „Helvécia" telep megalakulása és első évtizede
csak lassítani tudták a filoxéra továbbterjedését, a vízzel való elárasztást csak kevés helyen lehetett alkalmazni, a szénkénegezés ugyan hatásosnak bizonyult, de körülményesen lehetett csak végezni, hosszú ideig tartott és jelentős költséget igényeltek. Az amerikai vesszőkkel ugyan nem bírt a kártevő, de silány bort adtak, és csak oltványként voltak igazán eredményesen használhatók. A filoxérának ellenálló (immúnis) homokon viszont valamennyi fajta termeszthető volt. A homoki szőlőtelepítés korántsem volt új dolog hazánkban. Évszázadok óta foglalkoztak vele, de a válogatás nélküli ültetéssel, kezdetleges és elmaradott művelési módokkal évszázados szokások konzerválódtak. Természetszerűleg következett ebből, hogy a szakszerűtlenül kezelt szőlők gyenge minőségű borokat adtak. A filoxéra rohamos terjedése következtében külföldi, elsősorban franciaországi példák nyomán fordult a figyelem hazánkban is a homokterületek, elsősorban a Duna—Tisza köze felé. Mindez azért történt, mert bebizonyosodott, hogy a legalább 75% kvarc tartalmú, és 35% alatti víztartó képességgel rendelkező homokban a filoxéra nem él meg, vagy ha oda is kerül, elpusztul, mert a könnyen omló homokban nem tud vándorolni. A homoki szőlőtelepítés jelentőségét fokozta, hogy ezáltal nagy kiterjedésű futóhomok területek megkötésére is lehetőség nyílott. A földművelésügyi kormányzat támogatta a homokon való szőlőültetést, 1883ban törvény intézkedett arról, hogy az új telepítők hat évi adómentességet kapjanak. A szőlőtermesztés korszerűsítése, válogatott fajták termesztése, szaporítása és elterjesztése érdekében 1883-ban létrehoztak Kecskeméten egy 200 holdas mintatelepet, melyet a kezdeményező Miklós Gyula borászati kormánybiztosról „Miklós-telep"-nek neveztek el. 7 De nemcsak állami kezdeményezésre kezdődött meg a korábban nem sokra becsült futóhomok szőlővel való beültetése a múlt század végén. A telepítők elsősorban parasztok közül kerültek ki, de szépszámmal találunk kö/tük polgárokat, iparosokat és kisebb-nagyobb földterületekkel rendelkező birtokosokat is. Gombamódra szaporodtak a néhány száz négyszögöles vagy 1—2 holdas betelepített parcellák. De ezeknél jóval nagyobb szőlőgazdaságok is létrejöttek, magánszemélyek, különböző társulások révén, hiszen ekkor alapították a Muraközy testvérek a Kecskemét határában levő Szikrán 200 holdas szőlőtelepüket, Kláber Mór — Lajosmizse mellett — több mint 700 kh nagyságú telepét, melyből 500 hold volt a szőlő, vagy Szeged határában Ormódy Béla 200 holdas szőlőgazdaságát. A múlt század utolsó évtizedének elején pedig a Wéber Ede szervezte szőlőtelepítő társaság kezdte meg Kecskemét határában 2000 holdas birtokán a szőlőtelepítést. 8 6 MKMgStat. III. kötet. 32*—33*. p. 7 Miklóstelep megalakulására és kezdeti tevékenységérc nézve lásd: PINTÉR J. 1978. 8 A homoki szőlőtelepítés összefoglaló elemzésére és értékelésére nézve lásd: FÜR L. 1983.
