Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Pintér János: A kecskeméti „Helvécia" telep megalakulása és első évtizede
A „Helvécia"-szőlőtelep megalakulása A vállalkozó kedvű svájci származású Wéber Ede 9 az 1880-as évek derekán felfigyelt a homokban rejlő lehetőségekre. Külföldi tőke segítségével részvénytársaságot kívánt alapítani, mely egy nagyobb — több száz vagy akár ezer holdas — szőlőtelep létesítéséhez nyújtott volna anyagi alapot. Elképzelései szerint az első évek után — a szőlők termőre fordulását követően — hamarosan megtérül a befektetés, és számottevő haszonnal számolhatnak. Eötvös Károly, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt egyik vezéregyénisége, akinek baráti köréhez tartozott Wéber is, a delibláti homokvidéket ajánlotta, de az ambiciózus svájci a fővárostól való nagy távolság miatt nem tartotta megfelelőnek. Alkalmasabbnak tűntek a Duna—Tisza közi hatalmas homokterületek. A kecskeméti „Miklós-telep" megnyerte Wéber tetszését, s elhatározta, hogy amennyiben a város környékén olcsón jut földhöz, megvalósítja tervét. Wéber érdekében Eötvös Károly közbenjárt Miklós Gyula borászati kormánybiztosnál. Levélben kérte, hogy támogassa Wéber terveit, s közölje vele „a befolyásosabb városi képviselők neveit", akiknek szintén ajánlja figyelmébe. Majd így folytatta: „. . . magam is élénken érdeklődöm az ügyért". (Ez olyannyira igaz volt, hogy Eötvös később a telep egyik részvényese lett, nyilvánvaló, hogy a barátságon kívül ez volt az „élénk érdeklődés" fő oka.) Levele végén mintegy nyomós érvként jegyzi meg: „. . . a kecskeméti kezdeményezés tekintélyétől függ a nagykőrösi, szegedi, halasi, nyírségi és delibláti folytatás sikere". 10 Miklós Gyula, a homoki szőlőtelepítés egyik szószólója Wéber mellé állt. Lestár Péter kecskeméti polgármesterhez írt levelében „őszintén és bizalmasan" azt kérte: Wéberrel a szükséges megállapodásokat a „lehető leghamarabb" kössék meg, hogy a szőlőtelep mielőbb megkezdhesse működését. 11 Homok föld volt bőven, amelynek immunitását az elvégzett kísérletek igazolták. Wéber nekilátott részvényeseket gyűjteni. Számításai szerint 760 000 svájci frankra volt szükség a föld megvételére, telepítésre, építkezésre és egyéb beruházásokra. Bár 189l-re a szükséges tőkének csak mintegy fele — túlnyomó részben svájci részvényesektől — állt rendelkezésre, Wéber megkezdte tárgyalásait a szőlőtelep céljaira alkalmasnak tűnő homokterületek megvásárlására. Ebben hathatósan támogatta Eötvös Károlyon és Miklós Gyulán kívül Kerkápoly Károly korábbi pénzügyminiszter, az Országos Mintapince felügyelő bizottságának elnöke, sőt közbenjártak érdekében Kecskemét város vezetőinél. Wéber először a város hatá9 Wéber Ede (1843—1935) Baselben (Svájc) született, tanítói oklevelet szerzett, majd egy Bern melletti nevelőintézetben dolgozott. 1871-ben a magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium meghívására Magyarországon telepedett le, s a Balatonfüreden létrehozott árvaház igazgatója lett. Itt az elméleti oktatás mellett mezőgazdasági gyakorlati foglalkozás folyt az intézmény gazdaságában. 1875ben a fővárosba került s a budai tanítóképzőben a német nyelv tanára lett. 1883-ban Kerepesen 124 holdas birtokot vásárolt, ahol néhány év alatt korszerű szőlőtelepet hozott létre, borai számos borversenyen első díjat kaptak. Wéber néhány év alatt elismert szőlőtermesztő lett. 10 BKML. Kecskemét városi iratok. Eötvös Károly levele Miklós Gyulához 1891. október 20. 11.374/894. 11 BKML. Kecskemét városi iratok. Miklós Gyula levele Lestár Péterhez 1891. október 29. 11.374/ 894.
