Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1984-1985 (Budapest, 1985)
Balassa Iván: A tokaj hegyalj ai aszúbor és eszencia 1790—1810 között
Az aszú tészta és a must (bor) aránya E korszakban még találkozunk a korábbi módszerrel, amikor a hordóhoz viszonyították az aszú szemeket és a mustot (bort), esetleg akóval mérték mind a kettőt. Ez azonban az a korszak, melyben a gönczi hordó és annak részeit nemcsak pontosan megállapították, hanem annak használatát a gyakorlatban és a kereskedelemben a hatóságok egyre inkább megkövetelték. A számos adatból elegendő az 1801. évben hozott határozatot megemlíteni: „Valamint a Hegyallyai, vagy-is Gönczi Hordó, 180 ittzés lészen, úgy az átlagnak 90, a Puttonnak pedig, mellyel az Aszszú méretik, 45 ittzésnek lenni kelletik, hogy Négy Puttón, egész Hordót üssön; melly adásban, vevésben való, nagyobb biztonság végett, meg-határoztatott, hogy Aszszú szőllőt nem más, hanem a Vármegye bélyeggel meg-bélyegzett, és 45 ittzét meg-ütő Putonnal lehessen árulni, és venni, és más putonnal sem adni sem venni nem szabad." 50 Ez a szabvány, ha nem is egyszerre, de egyre inkább terjedt és vált általánossá, bár ezt a hatóságok gyakran megerősíteni kényszerültek; 1807: „. . . a Puttonnak pedig, mellyel az az Asszú méretik, 35 ittzésnek lenni kelletik, hogy négy Puttón egy egész Hordót üssön .. ." 51 Ez azonban korántsem — jelentett valami egységes minőséget, mert a források sokszor megállapították, hogy az egyes évjáratok között nagyon nagy eltérések mutatkoztak még akkor is, ha a fenti mértékegység szerint azonos módon készültek is. FUKER, F. J. azon panaszkodik, hogy nincsenek olyan egységes szabályok, melyek elősegítenék a hegyaljai bor kereskedelmét. így nemcsak a hordókat, hanem az aszú szemek eladására szolgáló puttonyokat is sokszor meghamisítják. Tállya környékén a következőképpen állapították meg az arányokat: „Das übliche Maaß und Proportion, worauf man sich im Handel auf Treu und Glauben zu verlassen haben sollte, ist, Daß auf ein Anteil Ausbruch zwey Butten Trokenbeere genommen würden und auf ein Faß Maschlasch ebenfalls zwey". Mindez a fenti rendszerbe átszámítva négy puttonyos aszúnak és két puttonyos máslásnak felelt meg. De bizony sokszor nem tették bele a megfelelő mennyiséget és csak azzal jelezték, hogy aszúról van szó, hogy átlagba öntötték. Ilyen esetben minél hamarabb igyekeztek eladni az aszút, mert míg az tökéletesen meg nem érett, nehezebb minőségét megállapítani. 52 Másképpen mondja el az arányt NAGYVATHY, aki ugyan jól ismerte a Hegyalját, de azt mindig kissé a miskolci szemével látta. „Azok a kik valóságos Asszú-szőlőbort akarnak tsinálni, két puttón, vagy két véka szemet tapodtatnak meg, és reá egy hordó (amelly a Hegyallyán 160, Miskóltzon pedig nem régtől fogva 190. ittzét tészen) forratlan édes Mostot töltenek". 1792-ben az arányokat némileg másképpen adta meg: „Számláljon minden fél köbölből lett tésztára 3 akó igen édes Mustot. . ." 53 Úgy tetszik, hogy ez a fentinél sokkal vékonyabb aszút 50 BALLAGI A. 1877. 51 Adalékok 16 (1911). 197. Itt tehát a hordó 140 icce, mely azt mutatja, hogy más iccével számoltak. 52 FUKER. F. J. 1790. 97—9. 53 NAGYVÁTI J. 1791. 2: 107., NAGYVATHY J. 1792. 100.
