Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Knézy Judit: Somogy megye jobbágyparaszti népének csoportjai és gazdálkodása (XVIII. század elejétől a XIX. század közepéig)

való áttérés mutatja a fejlődés irányát. Csírái a korábbi évszázadokra nyúlnak vissza. A török idők alatt egyes falvak saját határukban két nyomást alakítottak ki, a harmadik nyomást más község határában tartott vagy bérelt birtokokon alkalmazták

68 (Pl. Ádánd, Somogytúr, Tótszentpál, Csököly). Nagybajomban szinte egyedülállóan négy nyomás kialakítására került sor.

69 Más községek esetében a második nyomás feküdt a szomszédos falvak valamelyikének határában (Bálványos, Felsőzsitfa, Som, Törökkoppány, Varjaskér.) Az újonnan települő falvak egy részénél is érvényre jut a más határában lévő nyomások biztosítása.

70 Más községalapítók (Ráksi, Fonó) eleve háromnyomásban kezdik művelni földjeiket. De inkább jellemezte a régi, a folyamatosan gazdálkodó falvakat 1720—28. között (pl. Kaposvártól közvetlenül északkeletre fekvő falvak csoportját: Magyaregres, Hetes, Somogyaszaló, Geszti, Somogyjád). A kétnyomású gazdálkodásban még az állattartás dominálása nyilvánult meg, de a földművelés érdekei is érvényesültek. A XVIH. század második felétől egyre inkább a háromnyomású rendszer követte az igényeket. Ebben a kapos-menti és külső-somogyi falvak jártak elől. Amikor a szükséges munkaerővel és igásállattal rendelkeztek már, a környező vidékekhez képest nagyobb mértékben léptek előre a szántóföldi termelés kiterjesztése irányába. Igaz, hogy a harmadik nyomás létrehozása nem a meglévők többreosztását, hanem új terület bevonását, tehát extenzív irányú terjeszkedést jelent,

71 de egyszersmind a szántóterület növekedését, s ezzel minőségi változást. így nagyobb mértékben tudták a kapásokat, elsősorban a kukorica termelését is emelni,

72 amelynek részben a kenyérgabona, részben a kásanövények (köles) kiegészítésében és pótlásában nőtt meg hamarosan a szerepe. A jelentősebb uradalmakban még a XIX. század elején is általános a háromnyomás. R. Bright ezt a „szokásos magyarországi rendszerű művelés"-nek nevezi 1810 körül a Festetich család csurgói birtokának leírásakor,

73 ugyanakkor megjegyzi, hogy bizonyos földterületein most kísérletezik a gróf angol vetésforgó bevezetésén. Somogyban a falvak többségében 1828-ra már három nyomásban volt a határ. A külső-somogyi és kaposmenti

74 községekben hamarosan a takarmányok termelése, a fejlettebb rétgazdálkodás is megkezdődött, mert lezárult a legelőszerzések lehetősége. Kaposvár környékén (Hetes, Aszaló) a Kapós mentén, Külső-Somogy községeinek többségében fokozottabb mértékben állnak át a lótartásra. Fuvaros falvakat emlegetnek a helytörténetírók.

75 Más területeken még mindig csak kétnyomású a határ (Marcali 1840 körül is).

76 68. Simonffy E. 1972. 119-124. 69. Soíymosy L. 1978. 184. 298. T. Mérey K. 1967. 14. szerint 1767-ben a falvak 2%-ában volt csak négy nyomás. 70. Mernye, Somogyegres, Nikla, Kisbárapáti, Balatonöszöd, Balatonszentgyörgy, Hollád, Magyaratád, Mosdós, Somogysámson, Toponár, Zala. Simoffy E. 1972. 121. 71. T. Mérey K. 1975. a Hunyady birtokon szerettek volna, de bizonyára nem volt a művelésbe bevonható újabb terület. 72. Simonné-Simonffy E. 1976. 30. 73. R. Bright 1815. 56. 57. ,,A gabona alá való szántás a szokásos terv szerint történt." 74. Király I. 1963. 193.-5. 75. Bezerédy A. 1839. 197-200 írja: „a lótartás. . .csak a Kapós menti falukban nevezetes" (Gölle, Attala, Taszár, Füred, Aszaló), ahonnan a levéltári adatok már a XVIII. századból erdei legelőkön kintháló méneseket említenek (Hófer T. 1955. 132.) 76. Fényes E. 1839. 213.