Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Knézy Judit: Somogy megye jobbágyparaszti népének csoportjai és gazdálkodása (XVIII. század elejétől a XIX. század közepéig)

Külön érdemes szólni az új növények térhódításáról. E korszakban legjelentősebb köztük a kukorica. Néhány újonnan megtelepülő faluról az 1728. évi összeírás megjegyzi, hogy csak kapával és sarlóval dolgoztak, mert még nem volt igaállatuk: Szentgáloskéren csak kukoricafölddel rendelkeznek a lakosok, Felsőmocsoládon is fél—fél holdnyival gazdánként. A mernyeiek ugyanakkor Memyeszentmiklóson levő második nyomásukban termelték a kukoricát.

77 Egyenlőre még az esetek többségében (az 1728-as összeírás) Somogy északi felében levő 97 községből 32 kertben termelik a kukoricát, kisebb számban szántóföldön (11 eset) és pusztán (5).

78 Az 1790. évi termésösszeírásban már igen jelentős mennyiségű kukorica szerepel, ami arra mutat, hogy nemcsak táplálékként, de takarmányként még inkább jelentős volt ekkor a jobbágyháztartásokban. Érdemes megnézni, hogy milyen volt az újabb növény, a kukorica mellett a cereáliák, a kenyeret, tésztát, kását adó növények vetésterülete és aránya. Valamint az is figyelemre méltó, melyik tájegységnek mi volt a legfontosabb gabonanövénye, és melyek követték sorrendben. A kenyérnövények közül a rozs legnagyobb mennyiségben és legszélesebb körben terjedt el,

79 de kisebb körzetekben hiányzott. A Zselicben s az ún. Szigetvidéken (szigetvári járás) a búza volt a legtöbb. Az igali járásban (a megye északkeleti fele) a kétszeres állt az első helyen. Itt termett a legkevesebb tiszta búza. A megye nyugati felében (kanizsai, babócsai járás: Kis-Balaton, Berek, Marcali hát községei, Belső-Somogy, Zselic) a tiszta búza több volt, mint a kétszeres. Húsz évvel későbbi adatok azt mutatják, hogy a kétszeres nagyobbarányú termelésének időszaka a századfordulóra le is zárult.

80 A búza kereslete megnőtt az exportban is. A Széchenyiek csokonyái uradalmának XVIII. század végi számvetésében már egyáltalán nem szerepelt kétszeres eladásából származó jövedelem.

81 A paraszti táplálkozásból ez időtájt szorult ki a kétszeres, s a rozzsal kevert kukoricaliszt lett a kenyér alapanyaga. Az 1816. évi összeírás szerint Somogy falvaiban a fő termény a rozs (a jobbágyi vetésterület 35—45%-a), mellette elmaradt a búza (20-30%), de a szigeti járásban a búza az első. Harmadik helyen a zab állt (20% körül).

82 A kukorica vetésterülete egyes községekben - főként a Dráva mentén — 40% fölé is emelkedett (Berzence, Gyékényes, Csokonya, Babócsa, Bolhó, Darány, Vízvár, Somogy udvarhely). Az árpatermés lényegesen kevesebb, de az igali járásban jelentékeny 1790-ben, ,,más járásokban nyoma sincs" (pl. babócsai, szigeti). Az árpa és zab takarmánynövények, inkább csak Ínséges időkben helyettesítik a búza vagy rozs lisztjét

83 kenyérben és tésztafélékben. A kását, pépet adó növények közül a hajdina említendő elsősorban úgyis, mint másodvetésű növény, rossz termés esetén kenyérpótló. Mennyiségéről igen keveset tudunk 77. Simonffy E. 1972. 120. l&.Melhard Gy. 1896. 27. 19.Melhard Gy. 1896. 21-35. 1790. évi termésösszeírás ismertetése. 80. Benda Gy. 1977. 148. 81. Kanyar J. 1967. 128-9. 82. Melhard is megjegyzi az 1790-es összeírás alapján (1896. 35) ,,zabot aránylag elegendő mennyiségben találunk." 83. Az árpának és zabnak nincs sikértartalma, ezért csak lepény félének jó a lisztje, kenyérnek nem kel meg szépen. Az 1816-os ínséges évben hozzájárult a kincstár, hogy a katonaságot Somogyban fele részben árpa és zablisztből sütött kenyérrel élelmezzék. Benda Gy. 1977. 131.