Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Für Lajos: A zöldségtermesztő tanyák kialakulása
—kovásszal savanyítva - hordókban is. A munkaigényes, de igen jövedelmező uborka termesztésével a kiegyezés körüli évtizedekig többnyire az „alsó szegény osztály asszonynépe" foglalkozott. 17 A zöldségfélék átlagosnál nagyobb mérvű termesztése, nem lehet kétséges, Nagykőrösön szintén a szőlőskertek táján bontakozott ki. Más körülmények között ugyan, de az előbbiekkel időben egybeesve s végeredményét nézve azonos jellegű kertészeti kultúra termesztése kezdődött el Szegeden. A fűszerpaprika termelése a XIX. század első felében az Alsóvárosból indult el és honosodott meg ott, ahová a tanyásodás hullámaiban az alsóvárosiak költöztek. Első nagyobb állomása a külön kapitányságot alkotó Röszke és Szentmihálytelek lett, korábban mindkettő ún. gányófalu, lakóik dohánytermeléssel foglalkoztak. A fűszerpaprika tovább folytatva útját, eljutott Horgosra és az Alsótanya világába is. Az Alsótanyán előbb a városhoz közeleső feketehomokos földeken kezdték a tanyás parasztok termelni. „Paprikatermelésre úgy tartják - írta a város monográfusa — legjobb a folyami iszapolt, mentesített ártér, mely könnyű műveletű. Ilyenek a Szeged határában való röszkei, szentmihályteleki földek". Ezért is lett a fűszerpaprika központja kezdettől fogva RöszkeSzentmihálytelek. Ám a városkörüli Feketéken is akadnak „könnyebb műveletű homokos földek", amelyek ugyancsak kedveznek a paprikának. Sőt újabban, írja, a paprika kezd átterjedni már a homokra is, s minden várakozást felül múlva, a szükséges tenyészfeltételek biztosítása mellett ott is igen szépen megterem. „A paprika termelési zónája — írja Bálint Sándor - a külső részre, a futóhomok igazi világára már kevésbé terjeszkedik ki, szórványosan azonban itt-ott mágis felbukkan, de mindenütt csak odavándorolt szegediek foglalkoznak vele". 18 A terjeszkedés, a kertészeti kultúrák „kirajzása" azonban - Szegeden csakúgy, mint Nagykőrösön és Kecskeméten — a tanyarendszer kiépülésének igazi nagy korszakában, a XIX. és a XX. század fordulóján következett be. Mégis hangsúlyoznunk kell, hogy a nagyobb mérvű kibontakozás nem egészen „hagyományok" nélkül, nem „légüres" térben indulhatott meg. Az előzmények mellett persze döntő szerepe a tőkés termelési viszonyok általános és helyi tényezőinek volt. A zöldségtermelés tanyarendszerű térhódítását is egyfelől a piaci-értékesítési lehetőségek jelentős vagy éppen gyökeres átalakulása segítette elő. Az utak és vasutak kiépülésével lényegesen könnyebbé vált és nagymértékben meggyorsult a helyi és távolabbi piacokon mind nagyobb tömegben értékesíthető kertészeti termékek mozgatása. Amíg a termelők szekereken voltak kénytelenek pl. a nagykőrösi uborkát elszállítani, addig mindössze néhány holdon, röviddel a vasút megépülése után, 1888-ban 186, hat évvel később pedig már 360 holdon termesztettek uborkát a város határában. 19 A helybeli piacok felvevőképessége nem csak úgy és azáltal szélesedett, hogy jelentős mértékben megnőtt a fogyasztók, a nem agrárfoglalkozású lakosság száma és részaránya. A termelést fokozódó mértékben serkentették a századunk első negyedében megépülő konzervgyárak is. Ha feldolgozó kapacitásuk - mint látni fogjuk majd — kezdetben meszsze el is maradt attól az árudömpingtől, amit egy-egy jótermésű évben a termelők kínáltak, piacképző szerepüket alábecsülnünk mégsem szabad. Különösen az ún. száraz kerté17. Galgóczy Károly, 1896. 532. 550. p. 18. SzütsMihály, 1914, 130.p.Bálint Sándor, 1962.27-28.p. 19. PmL. N.O. V.279. Nagykőrösi polgármesteri ir. Elnöki ir. 488./1929.
