Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Für Lajos: A zöldségtermesztő tanyák kialakulása
szet kiszélesedésében volt fontos szerepük. „A helyi konzervgyárak megindulását követően" — írta a néprajzos — szinte mindenki foglalkozott szerződéses zöldségtermeléssel. Az értékesítési lehetőségek javulásával egyidejűleg jelentek meg a német és lengyel eredetű zöldségfelvásárló kereskedők. Minthogy felvásárlásaik nyomán a zöldségtermelés mind inkább jövedelmezővé vált, ezért egyre nagyobb számban vállalkoznak a kertészeti kultúrák termesztésére a városi polgárság különböző elemei is. A főbb közlekedési utak mentén, közel a városhoz néhányszáz négyszögölnyi, gyakran csak házhelynyi földdarabkát vásárolva, azokra tanyákat építettek s oda a kertészeti termeléshez értő földtelen családokat szerződtettek. 20 Kecskeméten azonban nemcsak a polgárság egyes rétegei, de a parasztgazdák egy része is úgy termelt zöldséget, hogy földjét, vagy földjének egy bizonyos darabját felesbe adta ki ,hozzáértő kertészcsaládoknak". 21 A különböző kertészeti kultúrák meghonosodásában jelentős szerepe volt persze az alföldi agrárvárosok sajátos jog- és társadalomtörténeti fejlődésének is. Többen rámutattak arra, hogy ezek a városok már a rendi társadalomban is kedvezőbb jogállásúak voltak s ennek „birtokában vállalkozhattak erre a szerepkörre". Figyelembe véve ugyanakkor az aránytalanul nagyméretű zselléresedést, „a szabadabb mozgásnak és munkaválasztásnak ezekkel a lehetőségeivel az egykorú jobbágytársadalom nem rendelkezett". Akárcsak a szőlő- és gyümölcstermelés kiszélesítésében, a múlt század végi városkörüli zöldségtermelés fellendülésében is ez az agrárszegénység jutott vezető szerephez; egyáltalán: munkaalkalmakhoz, megélhetéshez. Ök lettek a zöldséges tanyák bérlői és felesei. 22 Annak hátterében, hogy „Kecskeméten 1890 óta a belsőség tőszomszédságában élénk települési mozgalom alakult ki", hogy „új belterületi jellegű telepek képződtek ezen a területsávon és az itt fekvő ,hegyek' (szőlők) is elég gyors tempóban népesedtek be" — amint ezt a demográfus észrevette —, éppen a zöldségtermelés nagyarányú kibontakozása állt. Különösen „1920 óta a külterületnek éppen ezen az övezetén ülepedett le a belterületi emberfelesleg legjelentékenyebb része". 23 A jelzett gazdaság- és társadalomtörténeti folyamatok alapján megállapítható, hogy egyfelől a tőkés piacviszonyok teremtette lehetőségek, másfelől a társadalmi körülmények kényszere, nyomása együttesen, egymásra kölcsönösen hatva nyitottak utat a belterületi és külterületi településforma között elhelyezkedő sajátos jellegű tanyarendszer létrejöttéhez. Nyilvánvaló, hogy a viszonylag kisterületre kiterjedő („a zöldségestanyákhoz átlagban egy-két hold föld tartozott"), de igen intenzív művelést kívánó kultúrák, akárcsak a szőlő, folyamatos jelenlétet igényeltek a termelőtől, ezért sem válhatott külön az otthon és a munkahely. De a zöldséget termelő tanyás azért is kénytelen volt véglegesen kiköltözni városi otthonából, mert a magas befektetést követelő belterjes üzemmód azt kívánta tőle, hogy megtakarított kevéske tőkéjét városbeli belsőségeinek eladási árából egészítse ki. 20. Boross Marietta, 1963. 202, 207.p. Hasonló módon lendült fel a nagykőrösi zöldségtermesztés is. Galgócz y Károly, 1896. 550.p. 21. BKmL. Kecskemét városi iratok. Vegyes, kézirat. Wolf István, 1926. 102.p. Hasonló módon kezdtek az 1890-es években zöldséget, elsó'sorban uborkát termeszteni a nagykőrösi módosabb gazdák is. Zöldségeseiket vagy napszámosokkal, vagy lOOn.öles részletekben kiosztva, részesekkel műveltették „főként a városhoz közel fekvő új osztású földek porhanyós talajú területén". Galgóczy Károly, 1896. 550.p. 22. Bálint Sándor, 1962. 26.p. Boross Marietta, 1963. 208.p. 23. ThirringLajos, 1935. 401.p.
