Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Csorna Zsigmond: Nyugat-magyarországi terményfuvarosok (Adatok a dél-burgenlandi paraszti borkereskedelemhez és bormértékekhez)

A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI BORFUVAROZÁS TÖRTÉNETI KAPCSOLATAI A kelet—nyugat irányú kereskedelem A XIX. sz. közepén a Vasárnapi Újság cikkírója fájlalva említette meg, hogy a nemzetiségek lakta Nyugat-Magyarországon Felsőőr (Oberwart) után nem hall magyar beszédet. A kivételt csak a Zala, Vas és Sopron megyei fuvarozók jelentették, akik elsősorban bort, gabonát szállítottak Steierországba és Tirolba.

6 Vas megyei leírásában FÉNYES ELEK is megemlíti, hogy bort, gubacsot Steierországba és Ausztriába vittek ki.

7

A bor és gabona ellenértékeként különböző vasárukat, iparcikkeket, gyümölcsöt és a XIX. sz.-i paraszti építkezések nélkülözhetetlen építőanyagát, fát szállítottak vissza, Magyarország felé.

8 A bor mindig jó és keresett árucikk volt Steierországban. A borszállítást a XVIII. sz.-i összeírások is tükrözik.

9 Ez a konjunkturális lehetőség még olyan újratelepült horvát falvaknál is fennállt, mint pl. Stinatz, ahol az áttelepülés miatt csak későn 1651-ben tüntettek fel először 528 kapásnyi szőlőterületet.

10 Már korábban, a XVI. sz. közepén az ország áruforgalmának döntő része (82%) nyugati irányú volt. Ezen belül is a vizsgált területnek a legnagyobb a határon túlra mutató áruforgalma.

11 A XVI. sz.-i nyugat-magyarországi kereskedők Steierországban az évi vásárokon (Fürstenfeld, Feldbach, Hartberg, Gleisdorf, Fehring, Leibnitz, Graz, Friedberg), a steierországi kereskedők Magyarországon Pinkafőn (Pinkafeld), Szalónakon (Stadtschlaining), Rohoncon (Rechnitz), Vörösváron (Rotenturm), Kőszegen (Güns), Németújváron, Monyorókeréken (Eberau), Szombathelyen, Szentgotthárdon (St. Gotthard), Körmenden, valamint a búcsúvásárokon Pinkakeresztes mellett (Gaas) Maria Weinberg és Hosszúpereszteg (St. Ulrich) értékesíthették áruikat.

12 A XVI. sz. közepén kiszállított élelmiszerek között első helyen a bor állt, majd méz és hal következett. A kivitt bor értéke majd háromszorosa volt a behozottnak.

13 A nyugat—kelet irányú külkereskedelem mellett az országhatáron belüli hasonló irányú kereskedelem is kialakult. A nyugati dombos határszél parasztsága belsőbb országrészekbe fuvarozta terményfeleslegét. FÉNYES említi a XIX. sz. harmincas éveiből, hogy Vas megye nyugati járásai gyümölcsöt szállítanak gabonáért, és Sopron megyéből gyümölcsöt a németek, horvátok hoztak a sík magyarlakta vidékre, ahonnan aztán gabonával terhelt szekerekkel tértek vissza.

14 6. Vasárnapi Újság. 1869. 397. 7. Fényes E. 1836.1. 352. 8. E. Deák. 1977. 204. Oberwarttól északra eső területek lakói már Alsó-Ausztriában is határkereskedést folytattak, kedvező fekvésük miatt. J. K. Homma - H. Prickler. 1960. 163. 9. Zimányi V. 1962. 400. 10. Zimányi V. 1962. 333. 11. Ember Gy. 1971. 87. 12. H. Prickler. 1978. 59.; 1973. 67-86. 13. Ember Gy. 1971. 92-93. 14. Fényes E. 1936.1. 341.; 254.