Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Csorna Zsigmond: Nyugat-magyarországi terményfuvarosok (Adatok a dél-burgenlandi paraszti borkereskedelemhez és bormértékekhez)

mert délben a nagy meleg miatt hosszabb pihenőidőt kellett tartani. A kocsikon gyertyalámpa lógott. A fuvarosoknak külön védőszentjük, imájuk nem volt, csak ha veszélytelenebb útszakaszhoz értek, akkor vették elő az olvasójukat. A fuvarosnál útközben csak egy kis fejsze volt, ami nem is a személyes védekezésre, hanem inkább mint általánosan használt eszközt vihették magukkal. Ha szembejövő ismerős fuvarossal találkoztak, szívesen elbeszélgettek, érdeklődtek a vételi-eladási lehetőségekről, üzentek családjuknak. A teli hordókkal jövő fuvarosok már hazafelé az úton adtak el bort. Előfordult, a XIX. sz. végén, XX. sz. elején, hogy már üresen érkeztek haza. A vendéglőkbe mindig kellett bor, és ott nagyobb tételben lehetett eladni is. Volt olyan fuvaros is, aki Fürstenfeld felé KeletSteierországba vitte borát. A nehéz terhet húzó lovak ellátásáról a fuvaros gondoskodott. Magyarországon nem lehetett szénát kapni, ezért a kocsin az útra való szénaadagot is vinni kellett. Útközben, rövid ideig, ha megálltak a lovak elé a kocsirúdra abrakkal teli ládát kötöttek fel. Ha rossz 2. sz. térkép. A paraszti termény fuvarozások által felkeresett területek a XIX. sz. végén XX. sz. elején.