Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Csorna Zsigmond: Nyugat-magyarországi terményfuvarosok (Adatok a dél-burgenlandi paraszti borkereskedelemhez és bormértékekhez)

volt az idő, viszontagságos az út, a lovak külön porciót kaptak. A zabot a szénával ellentétben házaknál tudtak venni. Útközben kérdezősködtek, vagy a kocsmárosnál ahová betértek, hol találhatnak eladó zabot. Többszöri út után már ismerték a lehetőségeket, hogy hol lehetett zabot a naponta háromszori etetéshez kapni. A zabot a zaboszsákban vrice az első kasban tartották. A szénát kb. 60-80 x 60 cm-es bálákba pert sina kötötték öss^ze, amikből 13T-15 dbot raktak kocsira és vittek magukkal az útra. Egy-egy bálát rozsszalmakötéllel kötöttek át. Az átnyalábolt mennyiség volt a pert, amiket a hordókra tettek. A XX. százat elején Stinatzon STIPSITS GEORG és fia RUDOLF borkereskedők szekerenként 28 db bálát rakattak fel, mert a novemberben vásárolt 2—3 éves csikókat felhizlalták, felerősítették és tavasszal már továbbadták. Egyes fuvarosok az állatkereskedelmet a borfuvarozással összekapcsolva ügyeskedtek, dupla hasznot húztak így. Novemberben Horváthországban, Dél-Magyarországon Lendava (Lendva), Murska Sobota (Muraszombat, Szigetvár, Rédics, Varazdin (Várasd), Zagreb (Zágráb) vásárolták fel a 2-3 éves csikókat. Ezeket felerősítve, felhizlalva közben Steierországból és környékéről gyümölcsöt fuvaroztak Dunántúlra, ezekkel a lovakkal. Balatontól bort és zsákos búzát vittek vissza. A szépen megedződött, megerősödött lovakat tavasszal eladták jelentős haszonnal és áprilistól már más munkát végeztek.

5 A téli és a koratavaszi szállításkor a lovak farkát levágták, vagy felkötötték, hogy a sarat ne verjék fel. A felkötött lófarok 30—35 cm hosszú volt. Többszöri megtekerés után a tövénél meghagyott pár szál farokszőrrel szorosan átkötötték az egészet. Borkereskedők A borkereskedés, mint foglalkozás családi hagyomány volt és családon belül továbböröklődött. A XX. sz. elején négy nagy borkereskedő élt Stinatzon, a STIPSITS és a ZSIVKOVITS testvérek. STIPSITS GEORG, STIPSTITS JOHANN, ZSIVKOVITS JOHANN, ZSIVKOVITS FRANZ. ZSIVKOVITS JOHANN lányát később STIPSITS GEORG fia, RUDOLF vette el. Régi borkereskedő család a STIPSITS volt, akik 1791-ben STIPSITS PETER révén kezdték meg a borkereskedést Hackerbergben. Két fia közül ANDREAS, Stinatzra nősült és itt folytatta a borkereskedést tovább. Két fia JOHANN és GEORG a XX. sz. elején képviselte borkereskedelemben a családot. GEORG fia RUDOLF, majd RUDOLF fia GEORG ugyancsak borkereskedők lettek. Jelenleg is azok, de már konkurens nélkül egyedül Stinatzon. A borkereskedő minden fuvarossal külön tárgyalt és egyezett meg. Közvetítők a fuvarosok és a kereskedők között nem voltak. A XIX. sz. végétől, a XX. sz. elejétől a kereskedő megbízásából bérfuvarozást vállaltak a gazdák. A borkereskedő az elszállított bor literjéért fizetett. Az első világháború előtt 1 korona volt literenként a fuvardíj. A borkereskedők vinski trisci a XX. sz. elejétől vonaton előreutaztak a megbeszélt vásárlási helyre, visszafelé pedig a szállítmánnyal együtt jöttek a kocsin ülve. Vasútállomás a közelben Oberwarton, Burgauban és Steierországban Waltersdorfban volt. Vonaton szállítás esetén, lovaskocsival kellett a vasúti állomásra vinni a gyümölcsöt vagy az üres hordókat. 5. Az első világháború előtt Wolfauban is volt csikókereskedelem. R. Kopf. 1969. 83.