Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Szabó Lóránd: Számvetés a Magyar Mezőgazdasági Múzeum tudományos tevékenységéről 1975-től

folyamatokat, a fajtaváltásban, a takarmányozásban és a tartásban bekövetkezett gyökeres változásokat dolgozzák fel a tervidőszak végére (1985). (A szarvasmarhát Gecséné Szöllős Eszter, a lovat Németh Mátyás, illetve Székelyhídi Iván, a baromfit és juhot Martna Zsuzsanna, a sertést Karsai István). A szőlőstéma befejezésével a Duna—Tisza-köz agrárviszonyainak és termelési szerkezetének a XIX—XX. századi nagyarányú átalakulása kerülne kutatásra (Pintér János). A kérdéskör szerteágazó volta miatt a kutatások feltehetően áthúzódnak a következő tervidőszakra. Megkezdődne a kismesterségek és az agrártermeléssel kapcsolatos paraszti háziipar (gyékény- és kosárfonás stb) feltárása (1985) (Gulyásné Vajkai Zsófia) és a gyógynövények termesztéstörténeti kérdéseinek a feldolgozása(1985)(Vitkay Kálmánné). Mindenképpen meg kell említenünk, hogy már a most végetért tervciklusban megkezdődtek, s a következő öt évben tovább folynak a vadászfegyverek fejlődéstörténetére, különösen annak XIX. századi szakaszára vonatkozó kutatások (1983). Megindulnak az 1881 utáni időszakra vonatkozó vadászati kiállítástörténeti kutatások is (1985) (Kotlár Károly). Tervbe vettük a mezőgazdasági érmék részletesebb, katalógusszerű leírását (1982), s a cukorrépatermelés kapitalizmuskori gépesítésének inkább technikatörténeti feldolgozását (1985) (Várhidy Imre). A géptörténeti kutatásokhoz kapcsolható az az új téma, amely a gőzgépek hazai elterjedésének műszaki—technikai vonatkozásait kívánja feltárni a XIX. század közepétől a XX. század elejéig terjedő időszakban (1981) (Réz Gyula, Várhidy Imre). Új témának számít a budai pincékben a filoxéra után kibontakozó gombatermesztés módozataival összefüggő kérdések vizsgálata (1981) (Hajdú Petemé). Az előző tervciklus programjában nem szerepelt, ezért újnak tekinthető a magyar földművelésügyi közigazgatás 1867 és 1950 közötti fejlődéstörténetének gazdasági és társadalmi alapjait taglaló monografikus feldolgozás is (1984) (Takács Imre). Meg kell említeni végül a múzeum könyvtárára és könyvállományára vonatkozó történeti, illetve a múlt századi mezőgazdasági szaklapokra irányuló bibliográfiai tevékenységet (1983, illetve 1985) (Tarába Mária, Udvary Ágnes, Noseda Tiborné). Nyilvánvalóan új témába kezdenek a múzeum új munkatársai. Tudomány- és intézménytörténeti szempontból ígéretesek azok a kutatások, amelyek a múzeum múltbeli tevékenységéhez kapcsolódnak. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum és a kiváló természettudós, Herman Ottó kapcsolata is feltárásra, illetve feldolgozásra kerül (Szabó Lóránd, 1985). Egyáltalán nem kutatott a múzeum múltbeli közművelődési tevékenysége; a tervezett kutatások ezt is pótolni kívánják, figyelemmel kísérve a közművelődési munkát az alapítástól napjainkig (Sági Pál, 1985). Egyik új munkatársunk (Fülöp Éva) üzemtörténeti kutatásokat kíván folytatni a következő tervciklusban. Előbb az Esterházyak tatai uradalmának megszervezésével és igazgatásával kapcsolatos témakörből (XVIII. sz. első fele) készítene mintegy két-három év elteltével (1983) doktori disszertációt, ezt követően a szóban forgó témakört a reformkorig terjedően dolgozná fel. Az Agrártörténeti Főosztály 1980 decemberben belépett másik munkatársa (Knézy Judit) előbb a kandidátusi disszertációnak szánt, s magával hozott Hagyományok a somogyi parasztság táplálkozásában a XVIII. sz. végétől az 1950-es évek végéig című témát kívánja befejezni (1981 vége). Tovább kívánja kutatni a paraszti gazdálkodás és szemlélet XX. századi összefüggéseit, illetve a paraszti eszközkészlet alakulását vizsgáló témaköröket is. (A témák vár-