Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Nováki Gyula: Régészeti és paleoethnobotanikai adatok a „gabonásvermek" kérdéséhez
visszatér erre a kérdésre. Említi O. Heert, aki a svájci és olaszországi cölöpépítményeknél előkerült magvak szenülését tűzzel magyarázza, mégis a maga részéről Lengyelen is természetes szenesedést tételez fel, a velük együtt előforduló faszéndarabok pedig véleménye szerint itt is utólag keveredtek közéjük. Az árpa szándékos pörkölését itt is elfogadja. 10 Az 1930-as évekből J. M. Renfrew említi R. H. Biffen véleményét, amely szerint a karbonizálás oxigéntartalmú környezetben fejlődésre és szaporodásra képtelen (anaerob) baktériumok tevékenységének a következménye, amikoris a sejtfalakban levő cellulózból nyerték az oxigénjüket, mialatt azt szénné redukálták. Hasonló véleményen volt/. Percivalis. 11 Az újabb kutatók közül W. U. Guyan a Thayngen—Weier-i neolitikus cölöpépítményeknél talált szenült magvakkal kapcsolatban már határozottan tagadja a természetes szenesedés lehetőségét. 12 Két másik neolitikus teleppel kapcsolatban is felmerült ez a kérdés, így Wahlitznál W. Rothmaler a korábbi véleményét megváltoztatva utóbb már nem fogadja el a természetes szenesedést, egyszerűen tűz következményét látja benne, 13 /. Natho viszont Burgliebenauval kapcsolatban még nem tartja eldöntöttnek a problémát. 14 Ez egyike az utolsó, bár már bizonytalan feltételezésnek a természetes szenesedésével kapcsolatban. ML Hopf már kizártnak tartja ezt a mi éghajlatunk alatt, véleménye szerint mire a magvak a földbe kerültek, valamiképpen már szenültek. 15 Időrendben itt kell említeni, hogy Sági K. és Füzes M. magyarországi régészeti növénytani első gyakorlati útmutatójukban ugyancsak nem fogadják el a természetes szenesedést. Mint írják, ez egy geológiai folyamat, amihez geológiai értelemben vett idő és nagy nyomás is kell. 16 Ebben a munkájukban ugyan csak a faszeneket említik, de ugyanezt egyértelműen vonatkoztathatjuk a mag-leletekre is. Részletesen foglalkozik e kérdéssel H. S. Hummel, aki H Särchinger alapján ugyancsak kiemeli a természetes szenesedéshez szükséges nyomást, hőt és főleg a hosszú időt, valamint a levegőtől való teljes elzártságot. 17 Még néhány kutatót említek, akik ezzel a kérdéssel közelebbről már nem is foglalkoznak, csak éppen röviden említik, mint elfogadhatatlan feltételezést és a szenülést mindenképpen tűzre vezetik vissza. így U. Willerding, aki a viszonylag rövid időkre és a levegős talajokra hivatkozik. 18 továbbá J.M.Renfrew 19 és Z. V. Janusevics. 20 Az öngyulladás lehetőségét is felvetik, így Dimbley 21 és W. Gall, 22 ami szenüléshez, vagy éppen teljes megsemmisüléshez vezethet, de ez is csak azt bizonyítja, hogy ehhez a folyamathoz tűz 10. Dein inger I. 1891.265-266. 11. Renfrew, J.M. 1973.9. 12. Guyan, W. U. 1954. 265. 13. Rothmaler, W. 1955. 36. 14. Natho, I. 1957. 136. 15. Hopf, M. 1961. 405. 16. SágiK. - Füzes M. 1966. 28-29. 17. Hummel, H.-S. 1968.47-48. 18. Willerding, U. 1970. 301.; 1971. 182-184, 190. 13. jegyzet.; 1972. 6-7. 19. Renfrew, M. J. 1973. 9, 11, 13. 20. Janusevics, Z. V. 1976. 8. 21. Renfrew, J. M. 1973. 10. 22. Gall, W. 1975. 202.
