Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Taraba Mária: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum könyvtárának nemzetközi kiadványcsere kapcsolatai
A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM KÖNYVTÁRÁNAK NEMZETKÖZI KIADVÁNYCSERE KAPCSOLATAI TARÁBA MÁRIA Hazai kulturális életünknek nemzetközi kapcsolatok révén történő fejlesztését Széchenyi István — már az elmúlt évszázadban — számtalan alkalommal, számtalan vonatkozásban hangsúlyozta. Gazdasági szempontjainkat messzemenően szem előtt tartó írásaiban többek között — az azóta agrárterületen is széles körűvé vált - kiadványcserénknek úgy tűnik szinte elvi alapjait is megvetette, felkeltve a figyelmet más nemzetek kultúrájának megismerésére és a mienkkel való összevetésére. ,,Nincs olly bölcs a' világon, ki még igen sok hasznossal ne nevelhetné tudományit, mint viszont alig van olly tudatlan a' földkerekén, kitül egyet 's mást nem lehetne nagy haszonnal tanulni. 1 ... A' földművelés Angliában 's Belgiumban a' mienket határtalanul felülhaladja. Madeira, Sheri borok tiz esztendeig is elvannak jól a' hajó fenekén, a' Hegyaljai pedig sokszor még pinczében is elromlik — akármilly rossz néven vegyék ezen állítást sokan. . . . meg kell ismerni magunkban s' körülményinkben a' jót, de a' rosszat is. ... alkalmaztassuk . . . magunkat a' többiekhez, kivált a' műveltebb nemzetekhez." 2 Ahogy a fejlett országok tudományos eredményeinek megismerése a célunk a külföldi tudományos nyomdatermékek kereskedelmi behozatalával, ugyanez a cél — még szélesebb körben — a nemzetközi kiadványcserével is. Hazai kiadványaink csere útján való terjesztésével nemcsák a fejlett, de a fejlődő országok is fokozatosan kapcsolódnak kulturális életünkhöz; könyvtáraink gyűjteményeit olyan kiadványokkal egészítve ki, amelyekből számos, eddig ismeretlen, hasznos tudnivalót meríthetünk. A hajdan volt őstársadalmi viszonyok között kialakult cserekereskedésnek, korunkban létező formáján, az árucsere-kereskedelmen belül a kulturális értékek kicserélésének ez a módja az írásos szellemi termékek sajátos terjesztési formája. Alapja a tudományos intézmények között — legtöbbször levelezés útján létrejött - kétoldalú megállapodás, amelyben kiadványaik mint árucikkek, a kölcsönös tulajdonjog átruházás viszonylatában szerepelnek, mellőzve mindkét részről azok pontos kereskedelmi értékének mérlegelését. Habár az árucsere kölcsönösségében valamennyi kereskedelmi jelleg mindig fellelhető, a kereskedelmi érdek szempontjait ez esetben elsősorban a tudomány és kultúra széles körben való terjesztésének gondolata hatja át, a kölcsönös bizalom, a kölcsönös kötelezettségvállalás szellemében. A különböző tudományos intézetek munkájának legfrissebb eredményei általában egyedi — kereskedelmi forgalomba részlegesen, vagy egyáltalán nem kerülő — kiadványokban jelennek meg. Ezeknek a kiadványoknak csere révén történő szétküldése nemzetközi szinten a könyvtári gyűjtemények közvetlen úton való gazdago1. Széchenyi István 1830. Előszó IX. p. 2. Uo. „A' magyar nem bírja magát olly jól, mint körülményi engednék" című fejezetből 69-70 p.
