Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Takács Imre: Földművelésügyi közigazgatásunk és az érdekképviseletek kapcsolatai a tanácsigazgatás létrejöttéig
gazdasági Kamara úgy alakult meg, hogy minden kerületi kamara a tagjai sorából 28 rendes és 14 póttagot választott, akik között az egyes kúriáknak ugyancsak egyenlő számmal kellett képviselve lenniük. A hivatalos mezőgazdasági érdekképviseleti szervezet tehát a községi mezőgazdasági bizottságoktól több fokozatban épültek ki a csúcsig, mindvégig arányos képviselethez juttatva szervezetében valamennyi érdekcsoportot. Mindegyik szinten tanácskozási joggal hivatalból való tagok is voltak, ami a terület szerint illetékes közigazgatási vezetők számára intézményesen biztosította, hogy az érdekképviseleti tagozatokban elsősorban az időszerű kérdésekre figyelhessenek. A közigazgatási hatóságoknak nemcsak joguk, hanem kötelességük is volt élni azokkal a jogokkal, amelyeket nekik az 1920:XVIII. törvénycikk a mezőgazdasági érdekképviseleti szervezet működésében biztosított. A mezőgazdasági bizottságok és kamarák jogosultak voltak a mezőgazdasági lakosság „egyetemes érdekei képviseletére". Megtárgyalhatták mindazokat a kérdéseket, amelyek területükön a termelést, a gazdálkodás rendjét, a mezőgazdasággal kapcsolatos beszerzést, hitelügyet, közlekedést, továbbá a gazdák és a gazdasági cselédek és mezőgazdasági munkások helyzetét, egymáshoz való viszonyát, nemkülönben a gazdatársadalmi és népjóléti viszonyokat érintették. A gazdasági felügyelők kötelesek voltak a vármegyei, a járási és a városi mezőgazdasági bizottságokban előadókként működni. Működési területén valamennyi mezőgazdasági bizottság köteles volt a közigazgatási hatóságoknak a mezőgazdaságra vonatkozó intézkedéseit figyelemmel kisérni; megkereséseket, javaslatokat intézhetett a hatóságokhoz, és megfellebbezhette ezek sérelmes határozatait. A közigazgatási hatóságok és hivatalok viszont kötelesek voltak a mezőgazdasági bizottság megkereséseit, javaslatait tárgyalni, és ezek, valamint fellebbezéseinek elintézéséről a bizottságot értesíteni. Ki kellett továbbá kérniük a bizottság véleményét minden olyan természetű intézkedés megtétele előtt, amely a mezőgazdaság vagy az agrárnépesség egyetemes érdekét érintette, illetve amelynek tekintetében a mezőgazdasági érdekek különleges mérlegelésének helye lehetett. A kerületi mezőgazdasági kamarák számát, székhelyét és működési területét az ország gazdasági tájainak és ezek gazdálkodási viszonyainak figyelembevételével az 1921. december 30-án kelt 37 250/1921. F.M. sz. rendelet ötben állapította meg. 23 Az egyes kamarák nagyobb tájegységeket fogtak át, és tevékenységüket az ottani adottságoknak megfelelően építették ki. Működésük kisebb-nagyobb különbözőségét - a természeti, 23. Ezek székhelye és kerülete a következő volt: 1. a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara kerülete Győr székhellyel Győr, Mosón és Pozsony, Sopron, Vas, Fejér, Veszprém, Komárom és Esztergom megyék, valamint Székesfehérvár, GyŐr és Sopron thj. városok területére, 2. az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara kerülete Kaposvár székhellyel Baranya, Tolna, Somogy, Zala megyék, valamint Pécs thj. város területére, 3. a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara kerülete Kecskemét székhellyel Pest-Pilis-Solt Kiskun, Csongrád, Bács-Bodrog, Csanád, Arad és Torontál megyék, valamint Budapest, Szeged, Kecskemét, Hódmezővásárhely és Baja thj. városok területére, 4. a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara kerülete Miskolc székhellyel Heves, Nógrád és Hont, Borsod, Gömör- és Kishont, Abaúj-Torna, Zemplén megyék, valamint Miskolc thj. város területére, 5. a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara kerülete Debrecen székhellyel Jász-Nagykun Szolnok, Békés és Bihar, Hajdú, Szabolcs és Ung, Szatmár, Ugocsa és Bereg megyék, valamint Debrecen thj. város területére terjedt ki.
