Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Takács Imre: Földművelésügyi közigazgatásunk és az érdekképviseletek kapcsolatai a tanácsigazgatás létrejöttéig
közgazdasági és közlekedési viszonyokból folyóan — a termelés szerkezetére, rendszerére és fejlettségére lehetett visszavezetni. 24 Később kettővel gyarapodott a kerületi kamarák száma. A 12 270/1939. F.M. sz. rendelet alapján Komárom székhellyel megalakult a Kisalföldi Mezőgazdasági Kamara és a 450/1940. M.E. sz. rendelet alapján Ungvár székhellyel a Kárpátaljai Mezőgazdasági Kamara. E két új kamara létesítésével csökkent a felsődunántúli kamara kerülete, amelynek székhelyét Győrből Szombathelyre helyezték át, valamint kisebb lett a tiszántúli kamara kerülete is, továbbá részben csökkent és részben nagyobb lett a tiszajobbparti mezőgazdasági kamara kerülete. A 6910/1941. M.E. sz. rendelet alapján mind az alsódunántúli, mind a Duna-Tiszaközi kamara kerülete délvidéki területekkel növekedett. Végül Észak-Erdélyben a 8400/1940. M.E. sz. rendelet alapján „további intézkedésig" az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület (EMGE) látta el a mezőgazdaság hivatalos érdekképviseletét, együttműködve a kamarai szervezetekkel. A mezőgazdasági kamarák a mezőgazdasági bizottságok útján, kirendeltségek létesítésével, körzeti előadók beállításával, valamint kiszállásokkal tartottak kapcsolatot kerületük községeivel és ahol volt, a tanyavilággal. A tudósítói hálózat társadalmi megszervezése révén gyorsan tájékozódhattak kerületük gazdasági helyzetének mindenkori alakulásáról. A kamarai intézmény kettősen kiépített alakulat volt. Egyik irányban az egész agrárnépességet átfogó, önkormányzattal bíró testületi szervezet, a másik irányban hivatali szervezet, amely az ügyvezetést és az ügyviteli alkalmazottakat egyesítette. Mindkétféle szervezetével állandóan a mezőgazdaság és a földmüvelésügyi kormányzat rendelkezésére állt. 25 Szakkérdésekben törvényhozási, kormányzati és közigazgatási intézkedéseket javasolhatott, valamint a mezőgazdaság szempontjából jelentős mozgalmakban részt vehetett. A községi és a városi mezőgazdasági bizottságokkal főként azáltal volt a földmüvelésügyi közigazgatás segítségére, hogy az országból mindenhonnan feltárta a mezőgazdaság helyzetét, rámutatott a felmerülő helyi problémákra, és saját hatás24. A kamararenclszeru mezó'gazdasági érdekképviseleti intézményen kívül 1920-ban a németországi Gesellschaft für Heimatsschutz und Volkswohlstand céljaihoz hasonló törekvéssel három fakultatív mezó'gazdasági szociálpolitikai szervezet is alakult: a Falu Országos Szövetség, a Kisbirtokosok Országos Szövetsége és az Országos Földműves Szövetkezet. A két utóbbi csakhamar egyesült, majd 1922-ben a Faluszövetséggel is összeolvadt és felvette a Falu Országos Földművesszövetség nevet. Ez 1934-ben egyesült a Magyar Gazdaszövetséggel; az elnevezés ekkor Falu Magyar Gazda- és Földművesszövetségre változott. Különösen népművelési és gazdasági kiállítások rendezésével, de más módokon is igyekezett a falufejlesztést előmozdítani. 1928-ban megszervezte a Községek I. Országos Kongresszusát. Főként a falusi értelmiség megnyerésére törekedett. A parasztság körében jelentős eredményeket nem tudott elérni. 25. A törvény a mezó'gazdasági kamarák feladatává tette különösen azt, hogy: - legyenek a földművelésügyi közigazgatásnak segítségére a mezőgazdaság fejlesztése terén, - kísérjék figyelemmel, tanulmányozzák és tárják fel a mezőgazdasági termeléssel és a mezőgazdasági népességgel kapcsolatos problémákat, - jelöljék meg a birtokmegoszlásnak területükön azt az alakulását, a gazdálkodásnak azokat az Irányait, amelyektől a legtöbb termelési eredmény és a mezó'gazdasági népesség minden rétegére a legkedvezőbb helyzet kialakulása várható, - kísérjék figyelemmel más közgazdasági ágaknak a mezőgazdaságra gyakorolt hatását.
