Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Takács Imre: Földművelésügyi közigazgatásunk és az érdekképviseletek kapcsolatai a tanácsigazgatás létrejöttéig
családtagja volt, továbbá az, aki a mezőgazdaságban mint gazdatiszt (1900:XXVII. tc. 1. §.) vagy gazdasági cseléd (1907:XLV. tc. l.§.) alkalmazásban állt, illetve mint munkás állandóan a mezőgazdaságban dolgozott. A községi mezőgazdasági bizottsági választásokat titkos szavazással hat választói kúriában kellett megtartani: a 3 katJioldat meg nem haladó, a 3-10 hold, a 10-30 hold, a 30—100 hold, a 100-500 hold közötti és az 500 holdon felüli birtokok tulajdonosainak, haszonélvezőinek, haszon- és részes bérlőinek csoportjában. A gazdasági cselédek és a mezőgazdasági munkások a 0—3 holdas kúriába kerültek. 22 A férfi segítő családtagokat és a gazdatiszteket abba a kúriába sorolták be, amelyhez az őket foglalkoztató birtok nagysága szerint tartoztak. A községi mezőgazdasági bizottságba 12—24 tagot és ugyanannyi póttagot választottak akként, hogy a kúriák mindegyike a tagok számának egyhatodát adja. A járási mezőgazdasági bizottságok 2—2 rendes és 4—4 póttagját a községi bizottságok, a vármegyei mezőgazdasági bizottságok ugyanennyi rendes és póttagját a járási bizottságok választották tagjaik sorából. A kerületi mezőgazdasági kamarák választott tagjainak és póttagjainak számát, valamint ennek egy-egy törvényhatóságra eső hányadás első ízben a földművelésügyi miniszter állapította meg, később a kamarai alapszabályok voltak ebben irányadóak. Az Országos Mező22. A községi mezőgazdasági bizottság úgy alakult meg, hogy a választók kúriánként a bizottsági tagok és póttagok egyhatod részét választották. így a mezőgazdálkodással foglalkozók valamennyi rétege képviselethez jutott a községi bizottságokban, ha nem is az egyes kúriák választói létszámának arányában. A községi mezőgazdasági bizottságnak hivatalból rendes tagjai voltak: a községi (kör-)jegyző, a községi bíró, a községben működő gazdasági iskola vezetője, a községi (kör-)állatorvos, a helyi vitézek őrmestere. Hasonló volt a városi mezőgazdasági bizottság összetétele a városi szervezetből folyó eltéréssel. Mind a községi, mind a városi mezőgazdasági bizottságnak hivatalból rendes tagjai voltak még a hegyközségnek, a legeltetési társulatnak, továbbá a közbirtokosságnak vagy a birtokosok más közösségének az elnökei is. A járási mezőgazdasági bizottság tagjait és póttagjait a járáshoz tartozó községek mezőgazdasági bizottságai szintén kúriánként választották tagjaik sorából. Hivatalból rendes tagjai voltak a járási mezőgazdasági bizottságnak: a főszolgabíró, a járási gazdasági felügyelő, valamint a járás székhelyén működő és a földművelésügyi miniszter főhatósága alá tartozó állami hivatalok vezetői közül azok, akiket a miniszter kijelölt. A vármegyei mezőgazdasági bizottság tagjait és póttagjait a vármegye területén levő járási és rendezett tanácsú (1930. január 1-től megyei) városi mezőgazdasági bizottságok választották tagjaik közül. Minden kúria választói a vármegyei mezőgazdasági bizottságba is egyenlő számú tagot küldtek. A mezőgazdasági kamaráknak a választott és a hivatalból való tagokon kívül kültagjaik is voltak. A választott rendes és póttagok számát az alapszabály állapította meg, őket titkos szavazással hat évre a kamarai kerület vármegyei és törvényhatósági jogú (thj:) városi mezőgazdasági bizottságai választották tagjaik sorából úgy, hogy valamennyi kúria egyenlő számú taggal legyen képviselve. Hivatalból rendes tagok voltak a kamarai kerülethez tartozó törvényhatóságok első tisztviselői (alispánjai, thj. városi polgármesterei), a vitézi törzsszékek egy-egy küldötte, valamint a kamarai kerületben legalább egy egész törvényhatóság területére kiterjedően alakult gazdasági egyesületek és mezőgazdasági munkásegyletek által választott 2-2 küldött. Rendes tagja volt még a kamaráknak az önálló tagküldési joggal nem rendelkező gazdasági egyesületek által együttesen választott 2 tag, végül a kamarai kerületben működő mezőgazdasági szakszövetkezetek által választott 2-2 tag. A kamarák a kerületükben lakó és a közgazdasági, a mezőgazdasági vagy a mezőgazdasági munkásügyek intézésében érdemeket szerzett személyek közül a rendes tagok számának egynegyed részénél nem több kültagot is választhattak. Ezeknek ugyanúgy, mint a hivatalból való bizottsági és kamarai tagoknak az üléseken csak tanácskozási joguk volt.
