Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Takács Imre: Földművelésügyi közigazgatásunk és az érdekképviseletek kapcsolatai a tanácsigazgatás létrejöttéig
gazdasági szakintézetek magas színvonalú addigi munkája azért nem lehetett mindig a kívánt hatással a termelés eló'bbrevitelére, mert alig találtak kapcsolatot a termelőkhöz. Pedig minél inkább szaporodtak a földművelésügyi kormányzat és közigazgatás feladatai, annél fontosabb lett, hogy saját közép- és alsófokú végrehajtó szervek hiányában legyen olyan agrárszervezet vidéken, amelyre a feladatok a megoldás reményében rábízhatok. A mezőgazdasági hivatalos érdekképviseletről szóló 1920:XVIII. törvénycikket 1920. augusztus 19. napján hirdették ki az Országos Törvénytárban, majd november 13-án megjelent a 113 300/1920. F.M. sz. rendelet a mezőgazdasági bizottsági tagok választására jogosultak összeírásáról és a bizottsági tagok választásáról. Ezt követően 1921. július 15-én adta ki a földművelésügyi miniszter, a belügyminiszterrel egyetértve, 35 200/1921. sz. rendeletét a községi (városi), a járási és a vármegyei mezőgazdasági bizottságokról. Ezekkel a bizottságokkal fektették le mezőgazdaságunk hivatalos érdekképviseletének alapjait; szervezeti rendszerük a közigazgatás területi egységeihez igazodva épült ki. Az agrárnépességgel e bizottságok tartottak kapcsolatot. Az érdekképviseleti szervezet alsóbb tagozatait is meg kellett alkotni, hogy a földművelésügyi közigazgatás alsóbb fokozatai előtt szavukat hallathassák. Jelentős érdekek fűződtek ugyanis ahhoz, hogy földművelésügyi közigazgatásunk intézkedései az élet helyenként változó követelményeihez simuljanak. 1922 nyarán a kerületi mezőgazdasági kamarák tartották meg alakuló közgyűléseiket, amire a mezőgazdasági bizottságok megalakulása után kerülhetett csak sor. 1923 februárjában azután csúcsszervként az Országos Mezőgazdasági Kamara is megalakult. 21 A nagyobb tájegységeket felölelő kamaráktól azt várta a kormányzat, hogy a termőtájanként leginkább megfelelő termelési irányt propagálják. Az országos agrárpolitikához is hozzászólhattak. Hivatalos mezőgazdasági érdekképviseletünk a külföldön utóbb bontakozó fasiszta korporációkhoz hasonlóan közös szervezetbe tömörítette a munkáltatókat, a mezőgazdasági munkavállalókat, valamint az idegen munkaerőt nem foglalkoztató kis- és törpebirtokosokat. Tagozatainak mindegyike (községi, városi, járási, vármegyei bizottságok, kerületi kamarák és országos kamara) hat választó csoportból (kúriából) állt. A törvény értelmében minden vármegyében, járásban, törvényhatósági jogú és rendezett tanácsú (1930. január 1-től megyei) városban, továbbá azokban a községekben, amelyekre nézve a vármegye alispánja elrendelte, hat évenként községi mezőgazdasági bizottságot kellett alakítani. A hat év eltelte után a községekben a választók újabb összeírására és újabb választásra került sor. Azok a községek, ahol községi mezőgazdasági bizottság nem alakult, közvetlenül a járási mezőgazdasági bizottságba választottak annyi tagok - minden választói csoportba egyenlő számban -, ahányat a községi bizottságba választottak volna. A törvény azt is lehetővé tette, hogy több szomszédos község közös mezőgazdasági bizottságot alakítson. Választásra az bírt jogosultsággal, aki mezőgazdasági (de nem erdőgazdasági) művelés alatt álló földnek tulajdonosa, haszonélvezője, egy évnél hosszabb idő óta haszonbérlője, részes művelője vagy ezek 24 évet betöltött férfi segítő 21. Első ízben a földművelésügyi miniszter hívta össze az Országos Mezőgazdasági Kamarát, ügyrendjét azonban már maga alkotta meg a kamara. Feladata lett, hogy a kormányzatnak segédkezzék a mezőgazdaság irányításában, felügyeletet gyakoroljon a kerületi mezőgazdasági kamarák felett és országos szempontból felülbírálja javaslataikat.
