Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Takács Imre: Földművelésügyi közigazgatásunk és az érdekképviseletek kapcsolatai a tanácsigazgatás létrejöttéig

hogy a gazdaság irányításának az első világháború idejében létrehozott bürokratikus intézményei alig működtek kielégítően, és röviddel a háború után azokat felszámolták. 1918-ig nem alakult és nem is alakulhatott Magyarországon az egész mezőgazdasági népességet átfogó érdekvédelmi szervezet, hiszen alapvető osztályellentét volt a nagybirtok és a parasztság között. Az 1920-ban összeült nemzetgyűlés azután - a kisgazda érdekek előretörésével — a parasztság valamennyi rétegére kiterjedő mezőgazdasági érdekképviseleti intézmény megalkotását sürgette, hogy az addigiaknál szélesebben megalapozott országos gazdaérdekképviseleti hálózat jöjjön létre. Ez elől most már a kormányzat nem térhetett ki. Az érdekképviseleti törvényjavaslat nemzetgyűlési beterjesztése tovább nem volt halasztható, mert mint a múltban, ekkor sem lehetett a szab ad társuláson alapuló szervezkedéstől átütőbb eredményt várni. Mindenek előtt számolni kellett a törvényhozó testület hangulatával, amely úgy engedte csak a szóban forgó javaslatot törvényerőre emelni, ha az akisgazdaérdekek feltétlen érvényesülését biztosítja. Ilyen körülmények között készült a Földmívelésügyi Minisztériumban a mezőgazdasági érdekképviseleti törvénytervezet úgy, hogy a jelentkező újabb anyagi terhek miatt és az ellentétes felfogásúak akadékoskodása folytán évtizedekig halasztott megoldás a nemzetgyűlési többség kívánalmainak megfeleljen. A nagybirtokos körök be nem vallott gondolata nyilván az volt, hogy a készülő törvényen később — az érdekképviseleti intézmény eredményes munkásságának elismerése után - novelláris törvényhozással változtatni lehet. 1937-ben ez be is következett. Az 1920. évi érdekképviseleti törvényjavaslat miniszteri indokolása többek között kimondta: ,fla országunk területe összezsugorodik, ha termőföldünk nagy részéről le kell mondanunk - ami megmaradt nemzetünk kezén-, egyetlen kincsünk, egyetlen biztos forrása gazdasági életünknek!"', továbbá ,Jtía eddig érvényre nem jutott energiát sejtünk a gazdatársadalom szervezettségében, éppen a jelen pillanatban egy percig sem szabad késlekednünk e szervezettséget megteremteni!" A cél az agrártermelés szervezetlensége folytán ki nem használt gazdasági erőforrások feltárása és a háborúvesztés utáni újjáépítés szolgálatába állítása volt. Közgazdaságunk akkori adottságát tekintve, a mezőgazdaságtól lehetett csak anyagi javakkal az ország népének szerény ellátására és az új államhatárok közé beilleszkedni kényszerülő magyar közgazdaság szükségleteinek kielégítésére megfelelő teljesítményt remélni. Földművelésügyi kormányzatunknak sürgős feladata lett, hogy kijelölje és megvalósuláshoz segítse a követendő új termeléspolitikai irányt. A háború elvesztésének következményei új utakra irányították a mezőgazdasági politikát, amelyek követése elképzelhetetlen volt az agrárnépesség közreműködése nélkül. A gazdasági egyesületeknek ilyen irányú eredményes közreműködésére viszont alig lehetett számítani, mert elszegényedtek annak következtében, hogy a többnyire értékpapírokba fektetett vagyonuk a háborút követő pénzromlás idején elveszett és sok egyesület nem tudott többé felemelkedni. A cél az volt, hogy az autonóm hivatalos érdekképviseleti intézmény mind a kormányzat és a helyi közigazgatás, mind harmadik személyek előtt kellő súllyal képviselje a mezőgazdaságot, továbbá a földmüvelésügyi igazgatás hivatali szervezetének kiegészítőjeként a földmüvelésügyi közigazgatásba is bekapcsolódjék. A különféle mező-