Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Takács Imre: Földművelésügyi közigazgatásunk és az érdekképviseletek kapcsolatai a tanácsigazgatás létrejöttéig
hatalmát veszélyeztetőnek hitt széleskörű gazdaszervezkedés ellen. 18 A mezőgazdasági érdekképviselet ügye azonban az ellenakciónak dacára sem került le a napirendről. Az 1901—1906. évi országgyűlést megnyitó trónbeszéd a mezőgazdasági érdekképviselet vagy amint magát kifejezte, a „szakképviselet" ügyének gyökeres rendezését is felvette a még abban a ciklusban megoldandó törvényhozási feladatok közé. A kérdés ellenben ekkor sem nyert megoldást. Pedig a századforuló után a földművelésügyi kormányzat egyik közeli feladatnak tekintette a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1894:XII. törvénycikk revízióját, amelyet már a létesítendő mezőgazdasági kamarák közreműködésével óhajtott megvalósítani. Eszerint a mezőgazdasági érdekképviseleti törvény alkotásának meg kellett volna előznie az 1894:XII. törvénycikk revízióját. Ebben az esetben a kamarák egyik feladata a kormányzattal való együttműködés lett volna a földművelésügyi közigazgatás korszerűsítésében. Ilyen előzmények után 1907. február 21-én az OMGE küldöttsége felkérte a koalíciós Wekerle-kormány földművelésügyi miniszterét a magyar mezőgazdaság törvényes érdekképviseletének mielőbbi életrehívására. A miniszter erre megbízta az OMGE és a Magyar Gazdaszövetség igazgatóit - mindketten meggyőződéses agráriusok és országgyűlési képviselők voltak —, hogy a hazai viszonyainknak megfelelő mezőgazdasági kamarai intézmény bevezetésére térvény tervezetet dolgozzanak ki. Erről az ún. Bernát—Rubinekféle tervezetről az 1907-ben Pécsen tartott VIII. országos gandakongresszus előadói jelentése emlékezett meg először, majd a Gazdaszövetség 1908. június 23-i parádi nagygyűlésén azt teljes terjedelmében hozták nyilvánosságra. 19 A kamarai törvénytervezetre a vármegyei gazdasági egyesületek egymásután tették meg észrevételeiket. 47 egyesület gyakorlati szempontú észrevételei alapján a tervezetet némely részeiben átdolgozták, azután azt a GEOSZ 1908. október 22-i közgyűlése az általános tárgyalás alapjául elfogadta és részletes megvitatás végett egy országos bizottsághoz utasította, amelyben minden vármegyei gazdasági egyesület egy-egy taggal képviseltette magát. E bizottság december 9-én tartott ülésén kitűnt azonban, hogy míg a 18. Az 1872:VTII. törvénycikk az ipar társulatok at ismerte el a kézműiparosok szabadtársuláson alapuló érdekképviseletének. Ezeket az 1884:XVII. törvénycikk alapján ipartestületekké, vagyis a képesítéshez kötött iparűzök törvényes helyi érdekképviseleteivé lehetett átalakítani, amelyek 1905 óta az Ipartestületek Országos Szövetségében (IPOSZ-ban) tömörültek. Ezután a kereskedelmi és iparkamarákon kívül az Országos Iparegyesület is volt a magyar ipar hivatalos érdekképviselete Az állami beavatkozás növekvésével, a különféle iparpártolási módozatok kimunkálásával szakmai érdekképviseletek is kialakultak, ezek a múlt század utolsó évtizedétől kezdődően különösen a hazai gyáriparnak váltak komoly érdekképviseleteivé. 1888-ban megalakult a Magyar Gyufagyárosok Egyesülete, 1891-ben a Budapesti Gépgyárosok és Gyárigazgatók Klubja, amelyből később a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete lett, 1894-ben az Országos Malomegyesület, amely utóbb a Magyar Fővárosi Malomegyesületté és a Vidéki Malomiparosok Országos Egyesületévé alakult, 1890-ben a Magyar Serfőzők Egyesülete, 1894-ben a Magyar Cukorgyárosok Országos Egyesülete, 1894-ben a Magyarországi Vidéki Serfőzők Egyesülete, 1900-ban a Magyar Bánya- és Kohóvállalatok Országos Egyesülete. 1902. január 29-én alakult meg a magyar gyáripar szabadtársuláson alapuló egyetemes csúcsérdekképviselete, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ), mellette az első világháború végéig az Országos Iparegyesület gyáripari szakosztálya is fennállott. Különösen az első világháborúig a GYOSZ tevékenysége erőteljesen propagandisztikus jellegű volt (Tonelli S. 1974. 76. és 92.). 19. Bernát I. - Rubinek Gy. 1908. 26.
