Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Fülöp Éva Mária: A Tata-Geszesi Eszterházy-uradalom gazdasági szabályozása a XVIII. század első felében

az Baji Levitát a kössigivel együtt." 1743-ban a kethelyi lutheránus, 1745-ben a szendi, 1746-ban a környei, kocsi, igmándi, 1747-ben a császári templom elvétele történt meg. Az 1730-as években azonban tovább emelkedett méltóságaiban: 1733 és 1741 közt horvát bán volt, 1741-ben országbíró lett. Az újabb rangok — s az ezek biztosította jövedelmek -, valamint meglevő birtokainak gazdasági ereje újabb jószágok megszerzését tették lehetővé számára: megszerzi a Győr megyei Gyomorét,

15 Tápot, Ménfőt és Mezőőrsöt; 1734-ben a Kőrös megyei szlányai, 1735-ben a razinyai birtokokat,

16 majd 1738ban Kéthely községet és Makk pusztát. Tápot, Ménfőt és Mezőőrsöt a gesztesi uradalomhoz, Kethelyet és Makk pusztát a tatai uradalomhoz csatolták. Élete utolsó éveiben Eszterházy József még részt vett az osztrák örökösödési háborúban (ő a dunántúli nemesi felkelő csapatok parancsnoka volt, testvére Ferenc pedig a tiszán-inneni csapatoké). Kétségtelen, hogy hatalmas, több országrészre, illetve vármegyére kiterjedő birtokain az 1720/40-es években jelentős gazdasági-társadalmi fejlődés ment végbe. A gazdasági erő növelésére a század első felében még nem a gazdasági újítások, a termelést intenzívvé tevő módszerek bevezetése adott lehetőséget, hanem a birtokos fennhatósága alá tartozó területek gyarapítása, s a munkák elvégzéséhez szükséges, megfelelő számú uradalmi alattvaló biztosítása. így Eszterházy József is csatlakozott az e korban oly gyakori, magánföldesúri telepítésekhez, mivel - amint maga írja — a kor kameralista gazdasági politikájában gyökerező, „populationista" elveinek megfelelően: „Ubi Populus, ibi Obulus".

17 1733. február 4-én kiadott toborzó felhívása nyomán megindul a kötött öröklési rendtől a birtokszerzésben korlátozott,

18 földszűkétől szenvedő délnémet területekről a jobbágyok bevándorlása Eszterházy József dunántúli birtokaira.

19 Az újonnan települő, illetve már meglévő jobbágyfalvak lakóinak munkája nyomán eltűnnek az évszázados háborúk ütötte sebek, ismét megindul a gazdasági munka, új földterületek válnak termővé. A tata—gesztesi uradalom, s a magyar kamara Mikovinyi Sámuel mérnök vezetésével

20 1747-ben indította meg a Tata—Almás-Szőny községek határában, egészen a Dunáig húzódó mocsarak lecsapolását, új területeket kapcsolva be ezzel a rendszeres mezőgazdasági termelőmunka körébe. Jelentősek az uradalom építkezései is. Eszterházy József 1722-ben kezdte építtetni a szépségéről híres cseklészi kastélyt; s Tata arculatát máig meghatározzák azok az építkezések, amelyek Eszterházy József alatt indultak meg, nagyrészt már Feliner Jakab építőmester vezetésével. „Örömmel értem, hogy kő Házok épületivel ékesséttetik Tata"

21 írja a gróf 1745-ben Neystadtból, ahol a hadi események közben is figyelemmel 15. Gyomorét késó'bb a pápa-ugod- devecseri uradalomhoz csatolták. Szabad, 1957. 17,p. 16. 1744-ben eladta Patachich Gábor kalocsai érseknek. 17. OL. P. 197. TEL. Familiária - F. 104. p.26. 1744. júl. 11. Pozsony. 18. Csak a legidősebb fiú örökölhette a földet. 19. „Ezek az energikus új birtokszerzők jól tudták, hogy befektetésük csak úgy térül meg, ha a néptelen vagy csak gyéren lakott térségeket új telepesekkel sikerül „megszállítaniuk". Wellmann, 1979. 24. és köv. 20. Eszterházy József Mikovinyi mesterével és munkatársával, Bél Mátyással is kapcsolatban állott. OL. P. 197. TEL. Familiária - F. 105. p.251/252. 1746. júl. 12. Tata. 21. OL. P. 197. TEL. Familiária - F. 104. p.66/68. 1745. júl. 2. Neystadt.