Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Fülöp Éva Mária: A Tata-Geszesi Eszterházy-uradalom gazdasági szabályozása a XVIII. század első felében

mester; végül József (1682. Pápa—1748. Pozsony) országbíró, a tatai uradalom megvásárlója. Eszterházy József egyházi pályára készült. A soproni konviktusban végzett iskolái után Nagyszombatban folytatta bölcsészeti tanulmányait. 1700-ban Rómába érkezett, ahol a Collegium Germanicum hallgatója lett.

8 Megkezdte első éves teológiai stúdiumait, azonban a következő évben már „consilio medicorum ob infirmam valetudinem discessit." Hazatérve 1702-ben birtokosztásra került sor közte s testvérei közt: Antal a gesztesi uradalmat, Ferenc és József a pápa — ugod — devecseri és a többi családi birtokokat kapták meg.

9 Mint már említettük, a Rákóczi szabadságharcban Antal 1704-től a kurucok oldalán harcolt, testvéreit viszont a Habsburg-udvar szolgálatában találjuk. Ezekben az években nyerte el József a királyi tanácsosi és kamarási címet, s 1711-ben Komárom vármegyei főispán lett. A kuruc harcok után részt vett az 1716-ban Velencével szövetségben megindított törökellenes háborúban, így az 1716. évi péterváradi győztes ütközetben is. Testvérével, Ferenccel szerzett „érdemeikre" való tekintettel adományul kapták a száműzetésbe vonult Antal konfiskált birtokait, s az 1720-ban tett birtokosztály során Gesztes Eszterházy Józsefé lett. A tatai uradalmat

10 pedig 1727-ben vásárolta meg 343 524 forintért. Ez a dominium egyre gyarapodó birtokai között kiemelt helyet foglalt el: itt épült ki az uradalmak igazgatásának központja és itt volt az összes uradalmat irányító prefektus lakhelye. Az 1728—29. évi országgyűlésen képviselt álláspontja miatt (ellenállt az udvar szándékának a paraszttelket bíró nemesek megadóztatása tárgyában, s ellenezte, hogy az esküminták megfogalmazásánál figyelembe vegyék a protestáns rendek kérését) Eszterházy József rövid időre háttérbe szorult.

11 A „nagypolitikában" tanúsított magatartása megegyezik uradalmai irányításában követett elveivel. Különösen nehéz volt a protestáns jobbágyok helyzete Eszterházy József jószágaiban: már 1711-ben elrendelte, hogy a protestáns lelkészek és iskolamesterek hagyják el a községeket.

12 Mint 1747-ben megfogalmazta: „Jobbágyimra és jószágimban lévő Lakosokra az Isteniül, és a Természetiül, úgy a világ Törvényétül reám ruházott Atyáskodó gondviselése nékem Incumbálván, hogy tudniaillik amennyire tőlem kitelhet, az Isteni Szolgálatnak, s abban való Tanításnak, Lelkek üdvösségének és az Anya Szent Egyháznak előmozdítója legyek, és ezeknek minden alkalmatosságot szerezzek és nyújtsak."

13 A tatai plébánia anyakönyveiben (amelyek 1724-től kezdődnek) az első oldalakon megtalálhatók Körmöczy István „Tatai Mester és trombitás és orgonista" bejegyzései,

14 amelyek a szemtanú hitelességével rögzítik a templomok elvételét a protestánsoktól, valamint sok esetben az egész község kiűzését is: „Anno 1745 esztendőben hajtották ki 8. gr. Eszterházy, 1901. 252. p. 9. Szabad, 1957. 16. és köv. 10. A tatai várat és tartozékait a XVII. században a Csákyak nyerték el adományként III. Ferdinándtól, majd a család magvaszakadtával I. Lipót 1697-ben az udvari hadiszállító báró Krapff Ferenc Józsefnek adományozta. Tó'le, illetve fiától, Gáspártól vásárolta meg az uradalmat Eszterházy József. 11. gr. Eszterházy, 1901. 153. és köv. 12. Kiss, 1892. 58.p. 13. OL P. 197. TEL.Familiária - F. 104. p.159/60. 1747. szeptember 27. Pozsony. 14. OL. Filmtár A 19/39 RK 603/17-20.