Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Fülöp Éva Mária: A Tata-Geszesi Eszterházy-uradalom gazdasági szabályozása a XVIII. század első felében

1. gróf Eszterházy József országbíró (1682-1748) A képen Eszterházy József jobb kezében marsallbotot tart, mögötte az oszlopfőn az Eszterházy-címer látható (Német Nemzetiségi Múzeum, Tata) Gróf Eszterházy József országbíró (1682-1748) A csallóközi eredetű, protestáns köznemesi Eszterházy-család a XVII. század folyamán emelkedett a nagy birtokkal rendelkező, jelentős közjogi méltóságokat viselő főrendek sorába.

6 A grófi rangot - katolizálása után - a Habsburg-udvar politikai törekvéseinek rendíthetetlen híve, az 1625-ben nádorrá választott Eszterházy Miklós (1583—1645) szerezte meg. Fiai közül Pál (1635—1713) 1687-ben már hercegi címet nyert,

7 s ezzel a család úgynevezett idősebb fraknói, hercegi ágának megalapítója lett. Az 1681-ben nádorrá választott Pál öccse, Ferenc (1641-1683) semptei főkapitány pedig az úgynevezett ifjabb fraknói grófi ág őse. Eszterházy Ferenc három fia közül Antal (1678—1722) a Rákóczi-szabadságharc tábornagya, aki a bukás után követte a fejedelmet bujdosásában, s maga is Rodostóban halt meg. A legfiatalabb testvér, Ferenc (1683—1754) Borsod vármegyei főispán, tárnok6. gr. Eszterházy, 1901. 88. és köv. 7. A cím elsó'szülötti jogú, majd fiágon öröklődő' volt.