Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Fülöp Éva Mária: A Tata-Geszesi Eszterházy-uradalom gazdasági szabályozása a XVIII. század első felében

A TATA-GESZTESI ESZTERHÁZY-URADALOM GAZDASÁGI SZABÁLYOZÁSA A XVIII. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN FÜLÖP ÉVA MÁRIA „Egyfelül a Duna, másfelül a Bakony s Vértes hegyek és erdők, úgy más apróbb várakon kívül, Győr, — Komárom — Tata, nagyobb várak környezvén-, és szorítván össze a vidéket, nem csuda, ha a török világban egészen elpusztult annyira, hogy az egész vidék, Győrtől a Vértesig győri pusztaságnak neveztetett." Nagyigmánd község elöljárói emlékeznek így e vidék történetére 1864-ben, a Pesty Frigyes országos helynévgyűjtésének munkálatai során kapott kérdőíven.

1 Valóban, a mai Komárom megye területe jelentős mérvű pusztulást szenvedett a XVI. és XVII. század hadi eseményei során. Tata vára 1529-ben került első ízben török kézre.

2 A Buda, s Bécs közti fontos útvonalon fekvő vár, amely elsődlegesen korántsem hadászati célokból épült, nem volt képes ellenállni a megújuló támadásoknak.

3 A környező községek lakossága nagyrészt elmenekült,

4 vagy elpusztult a harcok következtében. Számos helység később sem települt újjá, területük lakatlan pusztaság maradt. A hadak ellátása, az erődítési munkálatok azonban munkáskezeket követeltek. A megye területéről már az esztergomi vár 1595. évi visszafoglalása után is találhatók adatok telepítési törekvésekre,

5 azonban az 1680-as évektől meginduló felszabadító harcok alatt e terület újból elpusztult. Míg az első időszak települőit a török megszállástól leginkább sújtott déli országrész adta, addig a XVII. század végétől, a harcok lezáródása után a sűrűbben lakott északi területekről indult meg a vándorlás a gyérebb lakosságú részek felé. A vidék betelepítésének végső, s egyben legszervezettebb szakasza, a gazdasági élet — mondhatni újból történő — megszervezése azonban az 1727 utáni évekhez, Tata várának, s tartozékainak az Eszterházy-család kezére való kerüléséhez köthető. 1. Pastinszky—Tapolcainé, 1977. 165.p. 2. Fatuska, 1974. l.sz. 54.p. B. Szatmári, 1969. 2. sz. 45. p. 3. (Komárom megye) „Fő szárazföldi közlekedési útja a Budáról Bécsbe vezető országút volt. (A megye) Duna jobbparti részének a közepén vezetett keresztül a XVI. század óta híres marhahajtó útvonal, a Budáról Győr felé tartó „mészárosok útja", Bana, Bábolna, Nagyigmánd, Kocs, Bánhida érintésével. Még ennél is nagyobb jelentősége volt a megye számára az ország fő víziútjának - a Dunának. . ." Felhő, 1970. 134.p. 4. Sokan áttelepültek a Duna védettebb, balparti részére. Felhő, 1970. 134.p. 5. Fatuska, 1974. l.sz. 54. és köv. 30

c