Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Mártha Zsuzsanna: A baromfi és termékei a magyar külkereskedelmi forgalomban az 1920-1938. években
A KÜLKERESKEDELMI FORGALOM ALAKULÁSA Magyarország és a társországai (Horvát- és Sziavon országok) az 1913. évi külforgalmuknak csaknem 3/4 részét (74,1%-át) az Osztrák-Magyar Monarchia közös vámterületén belül bonyolították le. A behozott áruk háromötöde készárukból, negyede nyersanyagokból állott. 46 A Monarchiában Magyarország mezőgazdaságának és mezőgazdasági iparának nagyjában az volt a szerepe, hogy Ausztriát ellássa élelmiszerrel ott előállított iparcikkek behozatala ellenébe. Ilyen körülmények között Magyarország mezőgazdasága és mezőgazdasági ipara a közös vámhatárokon belül szinte teljes védettséget kapott. Ennek az előnyös helyzetnek elsősorban a gabonát, szarvasmarhát, lovat és sertést exportra termelő nagybirtok volt a haszonélvezője. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával gyökeresen megváltozott a vázolt állapot. Az önálló gazdasági fejlődés útjára tért Magyarország - mint már említettük autonóm vámtarifát alkotott, amely a békeszerződésben megállapított hároméves tilalom lejárta után lépett életbe. Ezzel véget ért külkereskedelmünk 1920-1938. évi periódusának első szakasza, amely a trianoni békekötéstől 1923-ig bezáróan, vagyis az újjáépítés komolyabb megindulásáig tartott. A második időszak ekkortól kezdve a gazdasági világválság jelentkezéséig, azaz az 1929-ig terjedő időtartamot ölelte fel, a harmadik innen 1938-ig, a második világháború kitörését megelőző évig tartott. Az 1920-tól 1923-ig terjedő időszakban a magyar közgazdasági élet intézőinek minden igyekezete arra irányult, hogy az elsőrendű ipari szükségleti cikkeket és energiahordozókat (főként a textiliákat, a fát, a szenet) külföldről beszerezhessék, és ugyanakkor a nem feltétlenül szükséges áruk importját visszafogják. Ezekben az években az általános áruhiány miatt még alig volt kivitelünk. 47 Az 1924. évvel kezdődött — egyre inkább konszolidálódó - második időszak fő jellemzője azután az országba a külföldi tőkének beáramlása volt jórészt áruk alakjában. A harmadik időszak elején, az 1929. évvel megindult a világpiacon az agrártermékek és egyéb nyersanyagok nagy áresése. így az agrártermékek kivitelére utalt európai államok, közöttük Magyarország, külföldi vásárlóképessége az alig csökkent hazai termelési költségek következtében is lényegesen romlott. A külforgalom értékének csökkenése 1932-ben jutott a mélypontra. A válságos éveket az agrárolló tág nyílása miatt azok az országok sínylették meg leginkább, amelyeknek a nélkülözhetetlen iparcikk importjukat mezőgazdasági termények és termékek kivitelével kellett számukra különlegesen hátrányos körülmények között kiegyenlíteniük, mert az agrártermékeket importáló országok vámemeléssel, kontingentálással korlátozták behozatalukat. Minthogy pedig Magyarország kivitelének mintegy 2/3 része agrárterményekből, -termékekből és -cikkekből állott, a behozott iparcikkekért többet kellett exportálnunk, mint a gazdasági világválságba torkolló agrárválság előtti időben, mai kifejezéssel szólva: romlott szempontunkból a cserearány. Az egyenlőtlen áresés hatása érzékenyen érintette mezőgazdaságunkat, bár a kitűnő minőségű magyar baromfi és baromfitermékek külföldi áresése egyelőre meg sem közelítette a legtöbb 46. A mai Magyarország. 246. 47. Az 1929-1933. évi. .,
