Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
N. Kiss István: Az agrár monokultúrák és Magyarország aktív külkereskedelmi mérlege, 16-18. század
Az ország termelőerőinek szintjéhez mérten a külkereskedelem volumene számottevő volt. 1580-ban az ökör- és borexport értéke 38 mintegy 2 millió tallért tett ki. Ugyanekkor a magyar királyság évi bevétele, a pénzverés hasznával együtt, alatta maradt a félmillió tallérnak. Jó félévszázaddal később, 1640-ben, az egyharmaddal kisebb marha- és a változatlan volumenű borkivitel értéke 2,66 millió ezüst tallérra rúgott. 39 Ez a kiviteli struktúra, azaz az ökör- és borexport abszolút túlsúlya, különböző negativ tényezők, háborús károk, külső piacok beszűkülése, belső politikai harc a marhakereskedelem monopóliumáért, stb. — hatására lassan átformálódott. 7. táblázat Az ökör aránya a magyar kivitelben 40 Idő Ökör, db. Tallér, millió Az export %-ában 1550-1600 100 000 1,36 75 1600-1650 60 000 0,87 45 1650-1700 ? ? ? 1700-1750 60 000 1,16 41 1777-1786 71 000 1,50 20 1787-1800 85 000 1,55 20 1801 158 000 2,85 24 Bár a marhakivitel volumene a 17. századi visszaesés után a 18. században újból elérte a kezdeti szintet és ezüsttallérban kifejezett értéke is nőtt, százalékos súlya a kivitelen belül fokozatosan csökkent. Ennek fő oka a népesség 18. századi erős növekedése, ami kibővítette a belső piacot, továbbá más árufajták és nyersanyagok lassú térhódítása az exportban. Jól tükrözi ezt a változást az 1770. évi külkereskedelmi mérleg. 41 A vám-becsérték 42 alapján összeállított kimutatás szerint a kivitel 9,8, a behozatal 8,4 millió forint, az exporttöbblet 16,6%-os. Az exportvolumen 26%-át az ökör, 7,7%-át a bor és 15,3%-át a gabonakivitel tette ki. E három cikk adta a kivitel értékének kb. 50%-át, míg a másik felét gyapjú (11,5%), bányatermékek és egyéb nyersanyagok alkották. A behozatal főleg textil-és iparcikkekből, valamint levantei árukból állt. A 18. század végére bekövetkezett fordulat jellege félreismerhetetlen: a klasszikus exportcikkek, az 38. Az ököreladásnál a bécsi piaci árakat véve figyelembe. Pribram A.F. - Geyer R. - Koran F. 1938. 580-581., 620-621. A soproni, sárospataki és tarcali borárakra nézve: Prickler H. 1965. és A 7 . Kissi. I960., 1970., 1971. és 1973. 39. Az ezüst, mint áru, piaci árának 17. századi csökkenését figyelembe véve a jelzett 2,66 millió talléros tétel, a tallér 1580 körüli vásárlóerejével összehasonlítva, ekkor már csak 1,7 millió 1580-as tallér értékével volt egyenlő. A. Kissi. 1980. JEEH. 459-490. 40. N. Kiss I. 1978. Die Bedeutung. 15. tábla, és Schwartner M. 1809-1811. 223-226., 416-425. 41. A magyar királyság 1770. évi külkereskedelmi forgalma. OL. 1771. No 5660. 42. A vám-becsértékkel a bécsi kormány valamilyen áruféleség átlagos értékét kívánta kifejezni, amely azonban a tényleges piaci áraktól legtöbbször erősen különbözött. így pl. az 1770. évi marha, gabona- és borexport értéke a vámtételek szerint 4,8 milliót, folyó piaci árakon számítva azonban 7,46 millió forintot tett ki. (NKI)
