Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

N. Kiss István: Az agrár monokultúrák és Magyarország aktív külkereskedelmi mérlege, 16-18. század

ökör és a bor veszítenek jelentőségükből, de helyüket új mezőgazdasági árufajták, mint pl. a gabona és a gyapjú foglalják el. A magyar export agrárjellege változatlanul fennmaradt.

43 Az az exportarány, amely szerint évente minden három családra (15 fő) egy hízott ökör és egy hl minőségi bor kivitele esett, — a gazdasági és politikai krízisektől kiváltott visszaeséseket figyelmen kívül hagyva — három évszázadon át jellemezte a magyar gazdasági fejlődést. Ezt a kiviteli helyzetet a monokultúrák biztosították, összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a kapitalizmus kialakulását megelőző gazdasági és társadalmi válság időszakáig, azaz a 19. század közepéig, Magyarországon a külkereskedelmi mérleg állandóan aktív, az ország élelmiszerellátása pedig bőséges és folyamatosan biztosított volt. Az ország agrártermelési és exportkapacitásának további alakulását vizsgálva hasonlítsuk össze az 1580-ból

44 ismert mutatószámokat a 19. század 60-as éveiből rendelkezésünkre álló adatokkal. Három évszázaddal később a termelési mutatószámok határozott különbségeket jeleznek.

45 Az egy főre eső marhaállomány egyötödére csökkent, a borhozam az eredeti volumen kb. kétharmadára esett vissza, miközben a kenyérgabonatermés indexszáma 22%-kal emelkedett. A fenti mutatószámok megítéléséhez azonban figyelembe kell vennünk, hogy az ország népsűrűsége 1870-re megnégyszereződött, a kenyérgabonatermelés még ezt is meghaladó mértékben nőtt, miközben az országos borhozam kb. az ötszörösére emelkedett. Ez a korszak már a kapitalista fejlődés kezdetét jelenti Magyarországon: a vasúthálózat, a kohászat és a gépgyártás kiépítését, a folyamszabályozási munkák megindítását, az általános építési tevékenység fellendülését, stb. A 19. század második felében Magyarország, egyidejűleg a belső húsfogyasztás jelentős csökkenésével, legfeljebb ugyanannyi marhát tudott exportálni, mint a 16. században. Ha az évenkénti szüreti eredmények közismert ingadozását számításba vesszük, megállapíthatjuk, hogy az egy főre eső átlagos borhozam hozzávetőlegesen ugyanakkora maradt és ha az 1844. évi adatokból indulunk ki, amelyek szerint az évi borhozam mintegy 20%-át árubornak tekintették,

46 úgy tűnik, hogy az export helyzete 43. A bányatermékek és kézműipari cikkek a kiviteli értéknek 6,2%-át tették ki, miközben az élelmiszerek és agrárjellegű nyersanyagok - mint pl. gyapjú, viasz, len, bőr stb. - az export több, mint 90%-át testesítették meg. (NKI) Lásd a 41. jegyzetet. 44. Az 1580-as mutatószámokat lásd az előző fejezetben. 45. A marhaállományra nézve: Kiss A. 1979. St.Szle. 1185-1201. Az országos bortermést illetően: Benda Gy. 1973. Statisztikai. 94., 130., 276. A kenyérgabona hozamra nézve.Benda Gy. 1973. Statisztikai. 234-235. és 274. A népességszám-.M.St.Évk. 1896. 20-21. 46. A bortermés forgalmát illetően:Schams F. 1832. idézve Benda Gy. 1973. Statisztikai. 94. Országos agrártermelési adatok, 1868/1869 1 főre 0,40 db marha (növendékállatokkal együtt) 1 főre 0,37 hl bor 1 főre 2,20 mázsa kenyérgabona