Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
N. Kiss István: Az agrár monokultúrák és Magyarország aktív külkereskedelmi mérlege, 16-18. század
várőrségek élelmezési igénye kötötte le. 9 Tekintve, hogy a zömmel autarkiára beállítódott szántómüvelés amúgy sem produkált jelentős tömegű felesleget és azt a belső piac (ellátatlanok és katonák) rendszeresen felszívta, Magyarországon a 18. század első harmadáig nem volt jelentős gabonaexport. Ugyanilyen irányba hatott az olcsó tengeri szállítás hiánya is. III. MARHATENYÉSZTÉS, HŰSFOGYASZTÁS, EXPORT Elbeszélő forrásaink szerint már a 10—15. században is a marhatenyésztés képezte Magyarország gazdasági életének legfontosabb ágát. A 16. századtól kezdve ezt már statisztikai értékű adatok is igazolják. A magyarok új hazájuk, a Kárpát-medence megszállásakor hozták magukkal a szteppemarhát. Ebből alakult ki a Nagy Magyar Alföld klimatikus feltételei között, gondos tenyésztés révén, az a fehérszürke típus, mely a 15-16. század fordulója óta Kölntől Velencéig a legjobban keresett hízott ökör lett. A fehérszürke marha erős csontozató, félnomád tartású állat volt, mely rendkívüli szívósságával tűnt ki és képes volt nagyobb súlyveszteség nélkül több száz, illetve több ezer km távolságra levő piacokat elérni. A 16. századból már elég sok adatunk 10 van az országból kivitt ökrök számáról; ennek alapján a bázisul szolgáló marhaállományt kb. 3 millió darabra becsülhetjük. Hozzá kapcsolva a becsült számhoz a kisebb-nagyobb régiók konkrét népesség- és állatállomány adatait, a következő képet kapjuk. (Kétségtelen, hogy a marhaállományt a következő táblázaton meghatározó források nem tükrözik az egész ország állattenyésztésének helyzetét és új források felbukkanás esetén a közölt indexszámok módosulhatnak. Jelenleg azonban nem ismerünk más forrásokat.) (3. táblázat) A marhaállomány magas arányszáma — 1000 főre 2000 állat — a 16. század közepétől a 18. század elejéig változatlan maradt. Azok a 17. századi adatok, amelyek a legnagyobb állattenyésztő monokultúra, az Alföld területéről származnak, egyértelműen igen magas arányszámot mutatnak: 3230 állat ezer főre! Az 1707. évi adatok súlyozott átlaga (1866 db) különböző megyék viszonyait tükrözi és ezek közül csak a Jász kerület tekinthető marhatenyésztő monokultúrának. A 18. századból ránk maradt adatok főleg Pest, illetve Baranya megyére vonatkoznak. Pest vármegye, a Jászsággal együtt, jó példája a marhatartó monokultúrának, míg a jórészt újonnan telepített Baranya megye inkább ellenpéldának számít. Pest megye falvaiban — 15 000 fő népességnél — az ezer lakosra eső marhaszám 2008 volt, míg Baranyában — 24 000 fő népességnél - csupán 436 marha jutott ezer főre. 1787-ben országosan már csak 666 állat esett 1000 lélekre, ami 1895-ben már csupán 385 marhát tett ki. 9. Kirilly Zs. - N. Kiss t. 1968. Annales. 1211-1236. 10. Ember Gy. 1971. 56-87. ésPickl O. 1973. 143-166.
