Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Csorna Zsigmond: Nyugat-magyarországi terményfuvarosok (Adatok a dél-burgenlandi paraszti borkereskedelemhez és bormértékekhez)

(Előfordult az is, hogy a gyümölcsöt kocsin vitték Dunántúlra, de az üres hordókat feladták vonaton és lovaskocsi hozta tele vissza. 1919 végén borfuvarozási konjunktúra alakult ki. Pl. STIPSITS RUDOLF borkereskedő 1919. július 1—decemberig, 17 alkalommal volt a Balaton észeki partján borért. Alkalmanként 10 szekérrel, szekerenként 15 hl bort hozott. A szállítmány nagy részét már útközben eladta. Ez a nagymértékű borvásárlás, rendkívüli fuvarozás azért lehetett, mert szénhiány miatt a borkereskedők nem tudtak vasúton bort szállítani. Ugyanakkor a Magyar Tanácsköztársaság szigorú szesztilalmat rendelt el, amit júliusban ugyan enyhítettek, de teljesen nem oldottak fel. A nagyobb dunántúli városokban a Városi Direktóriumoknál engedélyt kérve és kapva szállíthatott STIPSITS RUDOLF bort. 1919. augusztus 1-től pedig más kormány lett Magyarországon, így a borszállítás és -fogyasztás legálissá vált. A kifogyott készleteket és a nagy borvásárlási kedvet kellett kielégítenie a nagymértékű borszállításoknak. 7. STIPSITS JOHANN 1906-ban épült alápincézett háza, az utcai jobboldali szoba alatti pince szellőzőablakaival. Stinatz. Hauptstrasse 128. 1980.