Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)

Balassa Iván: Az őskori vetőekék és mai megfelelőik Közel-Keleten

AZ ŐSKORI VETŐEKEK ÉS MAI MEGFELELŐIK KŐZELKELETEN BALASSA IVÁN G. S. CSITAJA professzornak (Tbiliszi) 90. születésnapjára ajánlom A Kaukázus kiemelkedő néprajzi kutatója G. S. CSITAJA professzor 90. születésnapját ünnepli. Alapvető munkái lehetővé tették, hogy az egész európai műveltség szempontjából oly fontos terület népi kultúráját alaposabban megismerhessük. Ez azért is fontos, mert a kaukázusi kultúra jelentős elemeit a Földközi-tenger mellékén éppenúgy ki lehet mutatni, mint az attól északra eső területeken. Munkásságának jelentős hányada a hegyi földműveléssel

1

, különösképpen az ekék formáival és munkájával foglalkozik.

2 Tudományos munkásságát hat évtizeddel ezelőtt kezdte el és ennek eredményeként ma már világosan látjuk és rendszerezve ismerjük Grúzia régi ekeállományát, mely északra és délre egyaránt rendelkezett kapcsolatokkal, ugyanakkor külsejében és terminológiájában nagyon sok régiséget őrzött meg. Egy letűnt gazdasági korszak legfontosabb mezőgazdasági eszközei elevenednek meg G. S. CSITAJA munkáiban és ezáltal kapnak értelmet azok a példányok is, melyek ma már csak múzeumokban találhatók meg. Az eke történetének korai szakaszával foglalkozó kutatás egyik legvitatottabb kérdése a vetőeke, és ezért alig van e kérdéssel foglalkozó olyan összefoglaló munka, mely ezt ne érintené. Az ma már kétségtelen, hogy eddigi ismereteink szerint az eke legkorábbi ábrázolása a sumér városállamokból származik. Legkorábban, a IV. évezred végéről (ie. 3200-3000) lehet, mint írásjelet kimutatni, de feltételezhető, hogy ennél valamivel korábban használták ezt a munkaeszközt. Köztudott ugyanis, hogy bizonyos időt igényel, amíg egy szerszám olyan mértékben általánossá válik, hogy az már a képírás jelei között is helyet kap. Ettől az időtől kezdve az eke gyakran fordul elő különböző ábrázolásokon és ez kétségtelenné teszi legalább is Uruk és más sumér városállamok területén általános elterjedését.

3 Mindezek az adatok csak az utóbbi fél évszázadban váltak ismertté és ezek elősegítették a vetőeke történetének kutatását is. A néprajztudomány nagy kutatói közül BASTIAN és HAHN egyaránt foglalkozott a babiloni vetőeke kérdésével és megállapításaik során abból indultak ki, hogy a szántás és vetés egymást közvetlenül követte, azért annak közös szerszáma a vetőeke lehetett. Ezért ez jelent meg először.

4 1. Csitaja, G.S. 1960. 2. Csitaja, G. S. 1952. 3. Sahnen, A. 1968. 27., 37-40.; Krasnov, Ju. A. 1975. passim. 4. Hahn, E. 1909. 145., 152.