Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Für Lajos: A zöldségtermesztő tanyák kialakulása
intenzív módon. Az utóbbi két termelési forma alapvető célja a piacra irányuló árutermelés volt. Nyilvánvaló, hogy valamennyi termesztési forma megtalálható mind a tanyarendszerű, mind a nem-tanyás termelés keretei között. A kiskerti és köztesként folyó termelés azonban a gazdálkodás jellegét nemigen módosította, ezek a formák még csak kiegészítő termelési ágazatnak sem nagyon tekinthetők. Annál inkább módosították vagy éppen meghatározták a termelés jellegét a szántóföldi száraz és az öntözéses rendszerű kertészetek. Ha az ilyen fajta kertészetet tanyarendszerben művelték, az ugyanolyan termelési-társadalmi jelleget kölcsönzött a tanyának és tanyásnak, mint a szőlő és a gyümölcs: a belterjes ágazat egész termelését meghatározta. Lényeges különbség választotta el valamennyi tanyatípustól az öntözéses rendszerű kertészeti tanyát. A szükségleteknek megfelelően számuk ugyan nem volt magas, termelésük azonban kizárólagosan a kertészeti kultúrákra szorítkozott, ez az üzem akár szakosodott vagy monokultúrás tanyának is nevezhető. Mind a kertészeti növények termesztésére átálló tanyások számát, mind az általuk felhasznált (bevetett) területet illetően annál is nehezebb helyzetbe kerül a korszak a kutatója, mint a szőlő- és gyümölcskultúrás tanyák esetében. A kiskerti és köztesként termelt zöldségesek figyelmen kívül hagyhatók ugyan, ám sem a fő növényként szántóföldön, sem az öntözéses rendszerben termeltek területét, (a termelők számával együtt) nem vették fel a statisztikai összeírásokba: az öntözött zöldséges földek területét rendszerint a „kert"-be, a fő növényként szántóföldön termeitekét pedig a kapás növények közé sorolták. Mindössze néhány szórt (helyi és alkalmi) jellegű, egymásnak gyakran ellentmondó adatra utalhatunk csupán. Kecskeméten az egyik utólagos vizsgálat szerint a tanyás bolgár-rendszerű zöldséges családok száma 1900-ban 57, 1910-ben 65, a két háború között pedig mintegy 200—300 között mozgott már. Az utóbbiak által művelt terület kiterjedése mintegy 600 kh körül járt, egy-egy zöldséges tanyásra tehát átlagosan 2—3 hold esett. Kertészeti növényekkel — elsősorban paprikával és paradicsommal — azonban nemcsak ők foglalkoztak, hiszen századunk első harmadában számtalan önálló birtokos termelt már piacra valamennyit szántóföldi fő növényként. 40 Aligha lehet kétséges, hogy a szőlő és gyümölcs mellett a kecskeméti tanyavilág másik jellegzetes termelési ágazatává mind inkább a belterjes zöldségfélék váltak. Valamivel részletesebb adatok állnak rendelkezésünkre a szomszédos Nagykőrösről. A település fő zöldség-növénye, a kezdetektől az uborka — s ennek előveteménye: a saláta - volt. Galgóczy gondos utánjárással összeszedett adatai szerint 1885-ben 186 holdon mintegy ugyanannyi gazda, 1894-ben pedig már 360 kat.holdon szintén annyi gazdálkodó termelt uborkát, egy-egy termelőre tehát l-l hold jutott. 41 A korai időkre Galgóczy adatait vették át a későbbi kimutatások is. Közvetlenül az első világháború előtti évekre nézve ugyan nem rendelkezünk a területre vonatkozó adatokkal, de ismerjük a vasúton elszállított uborka mennyiségét. Minthogy az 1912-ben a vagonba rakott uborka tömege több mint kétszerese, az egy évvel későbbi pedig majdnem háromszorosa az 1900-ban elszállítottnak, feltételezhető, hogy többé-kevésbé ennek megfelelően 40. Boross Marietta, 1963. 202.p. 41. Galgóczy Károly, 1896, 551.p.
