Für Lajos szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1981-1983 (Budapest, 1983)
Für Lajos: A zöldségtermesztő tanyák kialakulása
növekedett termesztési területük is, 42 azaz: mintegy 700—800 holdon termelhettek uborkát. A Monarchia felbomlása ez esetben kedvezőtlenül hatott, növelte az értékesítési gondokat. Egyik felmérés szerint 1929-ben 619 kat.holdon termesztett uborkát (és salátát) 1940 termelő. Ebből 488 termelő 123 kh-n a szőlők között, 750 termelő 98 kh-n a város belterületén kertekben, s 701 termelő 398 kh-n külterületi szántóföldeken termelte az uborkát. 43 A termelőknek közel 2/3-a, a termesztési területnek pedig több mint 4/5-e tartozott a tanyarendszerbe, ahol minden bizonnyal szántóföldi fő növényként száraz kertészetben termelték az uborkát. Alighanem volt némi alapja annak a megállapításnak, hogy Nagykőrösön uborkát, a messze eső tanyások kivételével, majd mindenki termesztett. 44 Szegeden 1891-ben 1911 kh-n, 1906-ban 2630, 1914-ben 3450, az 1930-as években pedig átlagosan 5000 kh-n termelte a területtel arányosan emelkedő számú „paprikás" család a fűszerpaprikát (az 1930-as években pl. mintegy 6 ezren foglalkoztak vele, egy-egy család 1—2 holdat tudott átlagosan megművelni). 45 A fűszerpaprikánál sokkal inkább a tanyai gazdálkodás rendszerében kaptak helyet az egyéb zöldségfélék, az első világháború előtt termesztési területük együttesen közel kétharmadát tette ki a paprika vetésterületének. A 2135 kat.hold zöldségfélék területéből 850 holdon termesztettek káposztát (a szántóknak 0,9%-án), 395 holdon dinnyét (0,5%), 150 holdon babot (0,2%) és 740 hold szántón pedig „egyéb kertieket" (0,8%) termeltek a szegedi tanyás parasztok. 46 A birtokosok-gazdaságok száma ekkor mintegy 10 ezer körül járván, 47 egy-egy termelőre átlagosan több mint 300 n.öl zöldséges föld esett. Épp Szegedre vonatkozó adataink alapján szinte meglepő a föltárulni látszó kép: az első világháború előtt a több mint 140 ezer holdas határnak mintegy a felét kitevő szántóból 4,8%-ot foglalt el a fűszerpaprika (3450 kh), további 2,8%-ot (2135 kh) pedig az egyéb zöldségfélék. Ha most az 5585 kh-hoz hozzá vesszük a 12 500 kh szőlőt és gyümölcsöst, 48 akkor csakugyan meglepő végeredményt kapunk, a számok egyértelműen arról tanúskodnak, hogy a szántóföldi művelés alá vont határnak majdnem 1/4-én, mintegy 22%-án belterjes növénytermelést folyt! Tudjuk, hogy a szegedi példa, épp a fűszerpaprika termesztése miatt nem mondható valamennyi településünkre érvényesnek, mégis a valóságtól aligha járhatunk messze, ha szórványos adataink alapján megkockáztatjuk annak feltételezését, hogy a Duna-Tiszaköz itt tárgyalt többi településének tanyás határában is igen magas lehetett a belterjes kultúrák részaránya: becslésünk szerint a szántóknak mintegy 10—15-20%-án termeszthettek szőlőt, gyümölcsöt és zöldségféléket. A jelzett települések tanyarendszere méltán nevezhető tehát kertkultúrásnak, hiszen itt, ezen a tájon az agrártermelés jellegét és tartalmát egyaránt vitathatatlanul a kertkultúrák felvirágzása rajzolta ki és határozta meg. 42. PmL. N.o. V.279. Nagykőrös Polgármesteri Iratok. Elnöki ir. 1938. 488/1929. 43. Nagy Lajos, 1930. 65-67.p. 44. Galántai Fekete Béla, 1927. 121.p. 45. Krúdy Mária, 1931. 15-16.p. Szüts Mihály, 1914. 185. p.; Csongrád vármegye, é.n. 116.p.; Bálint Sándor, 1962. 29.p. 46. Szüts Mihály, 1914. 147.p. 47. BKmL. Duna-Tisza-közi Mezőgazdasági Kamara Iratai. Felmérés, 1934. Szeged. 48. Csongrád vármegye adóközösségei, 1914. 5.p.
